Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - ADATTÁR - Zsiga Tibor: A Szent Korona Vas megyében

Pajtás ezredes azt a választ adta, hogy a háború utáni Magyarországnak, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi berendezkedése lesz, szüksége van mint történelmi ereklyére, a Szent Koronára. Nekik az a feladatuk, hogy megvédjék és megőrizzék az ország számára. A koronaőrség tagjai egyetértettek a parancsnok véleményével és készen álltak feladataik további teljesítésére.

38 A harctéri események nem sok töprengésre adtak időt. A Magyarország teljes területének elfoglalást célzó szovjet hadmiíveletek további gyors térnyeréssel jártak. 1945. március 26-án elfoglalták Pápát is, és a szovjet katonaság az utolsónak tekinthető erődítés, a „Zsuzsanna-vonal" előtt állt. Hamarosan az is kiderült, hogy ez a védelmi vonal nem jelentett számukra jelentősebb akadályt. Sárvártól északra, egy szakaszon, menetből áttörték és gyorsan nyomultak előre észak-nyugat irányba, Bécs felé. Jelentősebb ellenállás csak Vasvár és Könnend térségében volt, aminek viszont nem volt harcászati értéke, a védővonal északabbra történt áttörése miatt. Elhúzódó harcok voltak Körmend térségében. Ezt a védőszakaszt a német IV. SS páncélos hadtest védte. Ez a német egység visszavonult Körmendről, a Rába mellől, a magyar-osztrák határon a németek által már 1944 nyarán kiépített „birodalmi-védővonal" („reich-line") erődítéseibe. Ez a német alakulat Rábafüzes-Nemesmedves-Vasalja közötti terepszakaszon 1945. április H-ig tartotta védőállásait. Ellenállását csak úgy tudták megtömi, hogy a szovjet csapatok más terepszakaszon elért sikereik alapján mögéjük kerültek. Tehát, Magyarország a szovjet csapatok általi teljes elfoglalása, a hivatalos állásponttal ellentétben nem április 4-én, hanem később, április 11-én történt meg. Ebben a helyzetben Szálasi Ferenc és kormánya csak a menekülésre gondolhatott. A Szent Korona további sorsát illetően elvileg nem volt kérdéses a tennivaló. Még hónapokkal korábban - 1944. december 9-én, Sopronban megállapodás jött létre Szőllősi Jenő miniszterelnök-helyettes és az országos koronaőrök között abban, hogy a Szent Koronát nem viszik ki Magyarország területéről, hanem elássák. Mindennek ellenére Pajtás Ernő ezredes, rajta keresztül a koronaőrség, parancsot kapott a külföldrevitelére. 1945. március 26-án Pajtás ezredes eligazításra hívta össze a koronaőrség tagjait. Kiadta a parancsot, hogy március 27-én az esti órákban, a Szent Koronával át fogják lépni a magyar-osztrák határt a Semmeringen át, előreláthatólag Salzburgig fognak menni. A szállítást, az utat a „Hangya" feliratú négytonnás tehergépkocsival fogják megtenni. A kisérést személyesen ő fogja irányítani, és maga mellé vette még Borbély János alhadnagyot, Horváth Kálmán, Paizs János és Csontos István főtörzsőnnestereket, Bunda János és Kocsis József törzsőrmestereket, továbbá két küldöncöt és a tehergépkocsi vezetőjét. Pajtás ezredes a koronaőrség visszamaradó, nagyobb részét Kőszegen, a Rudolf-tüzérlaktanyában rendelte maradui, Vály István alezredes parancsnok-helyettes parancsnoksága alatt. A koronaőrség díszegyenruháit ládákba csomagolva ugyancsak Vály alezredesre bízva Kőszegen hagyta.'

19 Pajtás ezredes az indulás előtt, a vonatcsapat kovácsmúhelyében, a meglévő zárakon túl még egy csuklós acélpántot készíttetett a korona-ládára, H2