Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Konkoly István: Az egyházi műemlék épületek és műtárgyak gondozásának aktuális kérdései

Az egyháznak gondoskodnia kell arról, hogy ezeket az értékes alkotásokat megőrizze, jókarban tartsa és az állagmegóvásukat folyamatosan biztosítsa. Persze gyakorlatilag ez a gondoskodás sok nehézséggel jár. Az egyik ilyen neuralgikus pont a papság elöregedése. 70 éves lelkipász­toroktól nem igen várható el, hogy lelkesen kezdeményezzék templomaik fel­újítását s vállalják a vele járó szerteágazó tevékenységet: a képviselőtestüle­tek és a hívek aktivizálását, az engedélyek megszerzését, a munka megszer­vezését, a pénzügyi fedezet biztosítását stb. Egyes helyeken meg az okoz gondot, hogy a munkálatokat ugyan elindítják, de hiányzik a szakszerűség. Nem mérik fel az épületek tényleges állapotát. A régebbi templomok általában nedvesek, ezért törekedni kellene a víztelenítés, a vízelvezetés megoldására. A régi vakolatot le kellene verni, a falakat ki kellene szárítani. S az sem mindegy, hogy milyen új vakolat kerül a falakra. Az is gyakori hiba, hogy a felújítást sok helyen nem a tető átvizsgálásával kezdik. E nélkül elvégzik a templom külső felújítását. Ilyen esetekben fordul elő, hogy a templom új vakolata szépen mutat, de az utólag végzett tetőjaví­tás miatt a szép vakolat nemegyszer károsodást szenved. Hasonló, vagy még nagyobb hibák bizony előfordulnak a templombelső felújításakor is. Költségkímélés miatt néha - hozzá nem értő emberekkel ­átfestetnek értékes képeket. Kitesznek a templomból művészi oltárokat, szó­székeket vagy egyéb berendezési tárgyakat. Hivalkodó márvány szembe oltá­rokat készíttetnek ott, ahol az oltár környezetében csupa értékes faszobor, stallum, falburkolat, régi faragott főoltár (retabló) és szószék van. Sőt az is előfordul, hogy egyesek elfelejtik, hogy a templom környezete is a műemlékvédelem körébe tartozik. Ezért nem megengedett az, hogy néhol el­adják a templomkert egy részét, hogy annak árából restaurálják a templomot. Az önkritikusan elismert negatívumok mellett az is tény, hogy számos helyen óriási áldozatokat hoznak papjaink - híveikkel együtt - az egyházi épületek jó karban tartása és felújítása érdekében. Ezeket a plébániákat természetesen segíti az Egyházmegyei Hatóság, és sok esetben a helyi önkormányzat is. Ezen testületek anyagi és erkölcsi tá­mogatásáért mindig hálásak voltunk, de szeretnénk remélni, hogy a jövőben mindenegyes önkormányzat felelősséget érez majd a területén lévő műemléki objektumok, köztük az egyházi épületek, templomok sorsáért. Újabban a külföldi segélyek már csak lassan csordogálnak, sőt részben már meg is szűntek. Nagy baj az is, hogy kevés az igényes restaurálási mun­kára alkalmas szakember. Több kézműves szakma manapság egyszerűen nem létezik. Ezért azt tervezzük, hogy papjaink számára jegyzéket készítünk azokról a szakemberekről, vállalkozókról, akik rátermettségüket és megbízha­tóságukat már bizonyították. Ugyancsak tervbe vettük egyházi épületeink állagának a felmérését, hogy ennek alapján rangsorolni tudjuk a legfontosabb állagmegóvási teendőinket és a központi támogatás igazságosabb elosztását. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom