Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. IV. rész - Síremlékformák a két világháború között, „kora-modern" darabok -

TOR JAY VALTER NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZOMBATHELYI SZENT MÁRTON ÚTI TEMETŐ SÍRKÖVEIRŐL ÉS SÍRÉPÍTMÉNYEIRŐL. IV. RÉSZ - SÍREMLÉKFORMÁK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT, „KORA-MODERN" DARABOKÁttekintésünk záró részében a kb. 1920 és 1945 közötti negyedszázad sírkőállományát vizsgáljuk meg. Ez az időszak is olyan jellegzetességeket hordoz, amely élesen elválasztja a korábbi korszakok munkáitól. Mindenekelőtt az anyagra kell gondolnunk, hiszen a Trianon utáni években nagy gondot jelentett a faragható kő hiánya. Ettől fogva a műkő vált a legelterjedtebb anyaggá, az épületszobrászatban is. Előnye az önthetőség volt, amely az ipar arculatát is erősen átalakította. Általában csak a feliratlap készült gránitból, vagy olcsóbb esetben mészkőből, ez utóbbi viszont az kőbevésett információ gyors romlását okozhatta. Gyakran megfigyelhető, hogy a szegényebb rétegek régi éjjeliszekrényük, vagy mosdójuk márvány lapját áldozták fel a cél érdekében. Az ekkor szokásos szerényebb sírkőtípusok jelentős részének íráslapja - szerencsétlen módon - az ég felé fordult, így a feliratok néhány évtized alatt teljesen elpusztultak. Az öntési technológia megkönnyítette bizonyos dekorációk kivitelezését, sorozatgyártását, sőt a sírszobrok előállítását is. Feltételezem, hogy egyes szobrászaink teljesen ezen iparból éltek, s ezt közvetett adatok is alátámasztják. Temetőnk jelentős alkotásai készültek öntéssel, s pusztulnak az erózió következtében vészes gyorsasággal, hogy a vandalizmusról ne is beszéljünk. Természetesen e kevésbé nemes anyag nem használt túlzottan a művészi összhatásnak, de egy-egy Rumi Rajki István színvonalú szobrász kezében mégis átlényegülhetett. Az egyik legkiemelkedőbb emlék - sőt emlékmű - a Kálváriához vezető út balján, az A/3-as parcella szélén látható. Vízmathy Géza, városunk egykori hűséges pénztárnoka, három gyermekéből kettőt elveszített. Vízmathy Piroska és Zoltán még 1910 előtt hunytak el, s fakeresztjeiket édesapjuk - a híres fotóamatőr - meg is örökítette.

1 Pontosan nem meghatározható időben, de feltehetően a 20-as években készült el a reprezentatív műkő sírarchitektúra. Jelentőségét az is emeli, hogy a stíluskritika mesterében látja a temető műkőszobraijavának alkotóját. (1., l/a. kép) A magában álló, fali sírhoz hasonló szerkezet szélein két puttó ül a sírkereten, ölükből rózsadíszes füzérek indulnak. Ez a motívum rendkívül régi, a korai itáliai reneszánszig visszavezethető, esetünkben egyértelműen historisztikus fogás. Hasonlóan konzervatív 68