Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Ság szőllőhegy rendszabályai", 1867

SÖPTEI IMRE „SÁG SZŐLLŐHEGY RENDSZABÁLYAI", 1867. ELŐZMÉNYEK Az 1867. év az országos politikában jelentős dátum, mégis csak befejezése volt egy kétéves folyamatnak, amelynek során lépésről-lépésre kialaldtották az új, Magyarországnak függetlenséget biztosító államszerkezetet. A gazdaságban ennél jóval korábban, még a reformkorban indult el az a változás, amelynek csúcspontjai az 1848. évi áprilisi törvények és az 1853. március 2án kelt császári nyílt parancs voltak, amelyek biztosították a korábbi jobbágyok immár teljesen szabad birtoklását. Ennek során a korábban nem i'irbéres teriiletek paraszti tulajdonba kerülését megegyezés tárgyává tették. Az ilyen típusú birtokok közé tartoztak a feudalizmus idején különleges jogállású szőlőhegyek vagy promontóriumok is. Ezeknek megváltása lett talán az egyik legbonyolultabb ügy. A szőlődézsmát 1848-ban az áprilisi törvények nem törölték el. A nagy nyomás hatására szeptemberben hoztak csak erre vonatkozó országgyűlési határozatot. A következő év szeptemberében a győztesek azonban visszaállították a korábbi rendszert.

1 1853-ban az úrbéri pátens lehetőséget adott ennek megváltására, de azt kivette az állami kártalanítás alá tartozó szolgáltatások közül. így a földesúr és a volt dézsmafizető közötti megegyezés tárgyává tette. Annak ellenére, hogy a terület nagyságáról és a tulajdonosok személyéről nem volt, nem is lehetett vita, a leendő birtokosok az összeg nagysága miatt - egyes számítások szerint a szántóföldeket 10-30 Ft/hold, a szőlőket 60-140 Ft/hold összegen lehetett megváltani

2 megpróbálták a legalacsonyabb árat elérni. A megváltási összeg kiszámítása viszont több helyen is per tárgya lett, mert a rendeletben előírt számítási rendszer, és a korábbi nyilvántartások nagyvonalúsága vitákra adott lehetőséget. A császári pátens meghatározása szerint a hegyvám, a tized és az egyéb szolgáltatások megváltása a helyi vagy legközelebbi piac 1836 és 1845 közötti tíz év átlagárain történt.

3 A Ság hegy egyik részén, Kápolnán (ma Kemeneskápolna) aránylag korán, 1857. július 17-én sikerült megegyezniük a gazdáknak herceg Batthyány Fülöp földesúrral. A 19 akó 31 és l

Á icce hegyvámot 780 Ft-on, a kappan pénzt 221 Ft 20 krajcáron, az átlagosan 34 akó 28 icce bortizedet 1378 Ft 20 krajcáron váltották meg. Az 1848-tól megtagadott tizedfizetést a földesúr csak a pátens kiadásának évétől, 1853-tól követelte 413 Ft 30 krajcár értékben. Összesen 2793 Ft 10 kr kifizetésében egyeztek meg. Ezt 7 éves résziételtre osztották fel 5%-os kamat mellett, 1858-tól kezdve minden Szent Mihály napon történő törlesztéssel. A megállapodást azonban a kápolnaiak még 50