Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár 1741. évi térképe

építkezései miatt - a határok elmosódtak, és a település részek egységesülése annyira előrehaladt, hogy a városban csupán egyetlen elöljáróság működött. A birtokjogi kérdések mellett azonban felmerült egy más jellegií jogi kérdés is, a város lakói előbb a domonkosokkal és a káptalannal, majd később a Festeticsekkel szemben kívánták érvényesíteni hajdani kiváltságaikat. Vasvár birtokviszonyainak és a lakosok jogállásának tisztázása végett az érintett felek 1740. október 5-én íígy egyeztek meg, hogy ügyüket választott bíróság elé viszik. A bíróság 1742-ben kezdte meg munkáját, és 1744-ben hozott ítéletet, mely szerint Szentmihályfalva és Zsidófölde a káptalant illeti, Vasvár mezőváros a Festeticseket, a vasváriak pedig csupán annyit tarthattak meg hajdani kiváltságaikból, hogy szabadon használhatták a Rába-erdőt. Az ügyet később a királyi tábla elé vitték, ahol az 1746-ban megszületett ítélet szerint a birtokosokra vonatkozó ítéletet kisebb módosításokkal helybenhagyták, a vasváriakra vonatkozó döntést viszont a privilégiumok elévülésére hivatkozva érvénytelenítették, és a Rába-erdőt felosztották a két földesúr között.

11 A térképek ennek a perfolyamnak az első szakaszához készültek; funkciójuk kettős, egyrészt az adott helyzetet ábrázolják, másrészt feltüntetik a még azonosítható középkori objektumokat, melyek a per folyamán felhozott bizonyító okiratok értelmezését segítik. A határvonalakat, utcákat, épületeket és romokat beü'ík jelölik, melyek feloldását az Explicatio adja meg.

12 A magyarázat részletesebben két kérdést érint. Az egyik a Szentmihályfalva és Vasvár város közötti határ, itt HHH betűk jelölik az aktuális helyzetet - ami kilenc háznak a káptalan birtokától való elszakítását jelenti - és DDD beü'ík az eredeti, a perkötet 48. számú dokumentuma - ez nem más, mint Szentmihályfalva 1334. évi határjárása

13 - szerinti határt. A másik kérdés Vasvár és Zsidófölde határa, itt QQQ betűk jelölik a Zsidó utcát és NN betűk a Nagy utcát. Megtudjuk továbbá azt is a magyarázatból, hogy a káptalannak megítélt részen 27 teleknek kellett volna lenni, de itt csak 18 található. A két kiemelt problémából is látszik, hogy a térképek elsődleges funkciója az volt, hogy a két földesúr közötti vitás határokat pontosan bemutassák, méghozzá a káptalan szemszögéből nézve, az ő valós vagy vélt veszteségeit hangsvilyózva. Ez utóbbi momentum arra utal, hogy a térképeket a káptalan készíttette, elsőpéldányát a per folyamán, vagy esetleg egy későbbi fellebbezés során valamelyik bírói személynek vagy hivatalnak adta át - innen kerülhetett később a Magyar Országos Levéltár térképgyűjteményébe -, másodpéldányát pedig megőrizte saját levéltárában. &&& Maga a térkép madártávlatból nézve, nyugat felől mutatja a hármas települést, úgy hogy a panorámakép elő- és háttere térképszerűen teriil ki. A látószög nagyjából megegyezik azzal, mintha a mai kilátóról - az egykori felszabadulási emlékműről - tekintenénk le a városra, a hitvány - a háttéren kívül - annyival egészül ki, hogy itt látjuk a szemközti dombhát oldalába beforduló Zsidóföldi utcát, és rálátunk még néhány, egyébként takarásban lévő objektumra is. 36