Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Ilon Gábor - Hamvas Ildikó - Marosszéki Borbála: Adatok Vas megye avar kori és IX. századi településtörténetéhez. - Előmunkálatok Vas megye régészeti topográfiájához - I. rész

konstruálható. A források egyik csoportját jelentik - még az írással rendelkező história időszakában is - a folyamatosan gyarapodó régészetiek. Ezek a természeti hatásoknak (pl. erózió), méginkább az ember tevékenységének (pl. szántás, út- és közműépítés) köszönhetően azonban folyamatosan pusztulnak. A régészeti lelőhelyek felderítésének egyik módja a terepbejárás.'*

0 Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a gyűjtő(k) a felszínen található, az emberi múltra utaló nyomokat (pl. talaj elszíneződés, elpusztult/szétszántott építményre utaló jelek: patics, tégla, kő) megfigyeli, leírja, térképen rögzíti, esetleg fotózza, a tárgyi emlékeket (pl. edénytöredék) pedig felszedi. Az így gyűjtött információk és anyagok tehát a lelőhelyek alapvető történeti forrásai. Ezek a feldolgozás elmaradása esetén holt ismeretnek számítanak. Ez a felismerés vezetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1958-ban megalapította a Régészeti Intézetet, amelynek egyik fontos feladatává az ország régészeti lelőhelyeinek feltérképezését, a leletek leírását és meghatározását tette. Máig négy megyét (Veszprém, Komárom-Esztergom, Pest, Békés) érintve tíz kötet jelent meg. Az utolsót 1998-ban adták ki. Közben természetesen több megyében folytak és folynak az újabb kötetek előkészítő munkálatai. így volt ez Vas megyében is, amikor az 1973-ban a megyei múzeumi szervezet élére kinevezett Bandi Gábor régész 1980-ban elhatározta, hogy kollégáival megkezdik a vasi topográfia előkészítését. Ezt a tevékenységet azonban - objektív okok miatt - rövidesen felfüggesztették. Közben és ennek ellenére, de természetesen korábban is egy-egy régész, vagy a Régészeti Osztály néhány munkatársa itt-ott járt a megyében, gyűjtött, és az állampolgárok is ajándékoztak régészeti leleteket a múzeumnak. Tudomásunk szerint Bakay Kornél az irodalmi adatok feldolgozását kezdte meg. Rendkívül intenzívvé és rendszeressé vált azonban a terepbejárási tevékenység 1983-tól, amikor Kiss Gábor régész a megyébe került és elsősorban a népvándorlás- és Árpád-kori lelőhelyek feltérképezésébe kezdett. Ennek során természetesen a megjelölt korszakoknál idősebb és fiatalabb emlékeket is felgyűjtötték. Az eddig említett vasi topográfiai munkák mindegyike az ún. extenzív terepbejárási módszerrel készült. Vagyis az ember közismert víz általi determinál tságára (ivóvíz, kézmi'ívességek feltétetele stb.) építve a vízközeli helyeket jáilák be és szedték össze a felszínen heverő tárgyi emlékeket. Ujabban azonban az intenzív módszerek'" alkalmazására is sor került, mégpedig Ilon Gábor vezetésével a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelem Tanszéke 1994 ősze óta működő régésztechnikus képzése keretében. 1994 őszén Ják határában négyzethálós,

32 1996 őszén Ostfíyasszonyfa határában sávos

33 és 1998 tavaszán Magyarszecsőd-Körmend határán

3

* ismét négyzethálós technikát alkalmaztunk. Mindegyik lelőhelyen több korszak (őskortól az újkorig) emlékanyagát megtaláltuk. Ezen túl rendszeres bejárásokat kezdtünk a Gyöngyös-völgyében,

35 illetve néhány falu (Győrvár, Kisunyom) határának'

10 részletes terepbejárása is megtörtént. Utóbbiak esetében gyűjtésüket a szerzők, a múzeumban régebb óta fellelhető régészeti adatokkal is kiegészítették. 23