Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - Kalocsai Péter: Az államilag szervezett közhasználatú autóközlekedés kezdetei Vas megyében 1949 és 1957 között

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Vasi Hírlap elismerően tudósított a 61. sz. AKÖV Szombathelyi Főnökségének dolgozóiról. „Mind a gépkocsivezetők, mind az irányítók, de a rakodómunkások is szinte ember feletti munkát végeznek. ... Érthető, hiszen ők bonyolítják le a forgalmat, szállítanak oi~vost a beteghez, kenyeret, húst, tejet, sajtot és egyéb élelmiszert Budapestnek. ... Összesen 59 tehergépkocsit és egy taxit küldünk reggelenként, napközben, este vagy éjjel a legjobban rászoinlóknak. ... Több kocsit a szomszédos Ausztriába is küldünk. ... Ezek a Vöröskereszt szolgálatában vannak. Gyógyszereket és élelmiszert is hoznak ide Szombathelyre, azt vagonba rakják és úgy megy az arra legjobban rászoruló helyi'e. "

8I Az 1956-os események következtében a vállalat 35 munkatársa távozott külföldre.

82 A forradalom utáni helyzetet a vállalat egykori vezetése a következőképp látta: ,/1 közlekedés Szombathely-i szervezete talán a legnagyobb kárt szenvedte el. A gépkocsik lefosztva bakon álltak az udvaron. A dolgozók egy része hűtlen lett, másik része tétován és aggódva arra gondolt, hogy lesz-e új, jobb élet a Tefunál?"

H,i A forradalmat követően csak nehezen tudták újraindítani az autóbuszközlekedést Vas megyében. „Néhány autóbuszt az október-novemberi események idején elraboltak, a meglévők pedig gumi- és üzemanyaghiánnyal küzdenek. " - voltak a gondok fő okai a Vas Népe 1957. január 25-i számának közlése szerint. Az osztrák határ menti Pinka-völgyben még 1957 január végén sem jártak az autóbuszok, más vonalakon is egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés járat közlekedett.

84 1957. január 30-án csak az 1956. október 23. előtti járatok töredéke indult meg. Néhány hónapnak még el kellett telnie, mire a korábbi, megszokott közlekedési rend helyreállt.

80 A Közlekedési Közlöny 1957 márciusában is még a következőket írta a MAVAUT-tal kapcsolatosan: „A közforgalmú autóbuszjáratok terén első törekvésünk az, hogy az 1956. október S3, előtti forgalmi színvonalat újra elérjük. ... Azokon a vonalakon, ahol a forgalom már megindult, a járatoknak csak 70-75 %-a közlekedik."

87 A KPM VI. Főosztálya intézte ebben az időszakban az autóbuszok elosztását, nyilvántartását.

88 A szombathelyi főnökség területére sokszor már másutt használt járműveket irányítottak, csak ritkán került Vas megyébe valóban új autóbusz, taxi vagy tehergépkocsi.

80 A járműparkot ekkor Ikarus 30as, Csepel D 350-es tehergépkocsi alvázra épített fapados-bódés „fakarusz" és Rába Super autóbuszok, Pobeda, Renault, Skoda, Warsawa és Wartburg taxik, valamint Csepel teherautók alkották.

90 Az 1954-1957 közötti időszakban a szombathelyi főnökség munkáját nagymértékben megnehezítette a gépjármű-, javítóműhely-, alkatrész- és gumihiány, az elöregedett, elhasználódott kocsipark. A kulturált közlekedést, utazást nehéz volt megoldani a nagymérvű zsúfoltság, az utak rossz állapota, a váróhelyiség- és a kocsihiány miatt.

91 AZ ÖNÁLLÓ VÁLLALAT, A 65. SZ. AKÖV MEGALAKULÁSA (1957) 1957 januárjától már a helyi sajtó is több ízben tudósított arról, hogy a szombathelyi főnökség egyik fő problémája: „miért tartoznak Győrhöz. Az ország 16