Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - ADATTÁR - Koszorús Ödön: Vas megye rejtett kincsei. - Bognárbalták Ikervár környékéről -

A fokának magassága a köpű magasságával egyenlő. A balták fokát szélesség magasság és vastagság jellemzi (pl. 60x43x10). A köpűnél hosszúságot, szélességet és magasságot határozhatunk meg. Külső és belső hossziiságot és szélességet különböztetünk meg. A hosszát a köpű alsó részén mérhetjük: a fok vastagsága, a belvilág hossza és a nyaltnál lévő vastagság eredményezi együttesen. A köpű szélességén a belvilág szélességét értjük. A nyak a köpű előtt alul elhelyezkedő, 5-10 mm-es beugrás, a köpű és a penge határát mutatja meg. A köpű hossza és a penge hossza a balta teljes hosszúságát adja. A bognárbalta balta voltát a penge felső és alsó körvonala határozza meg, mely a penge hossztengelyére szimmetrikusan fölfelé és lefelé ívelődő, a nyak vonalától indul és az élcsúcsban végződik. A penge bal oldala a jobbkezes szerszám esetében a köpű bal külső oldalával egy síkba kovácsolt, csak a jobb oldala mutat kismértékű emelkedést, mely maximum 10° szöget zár be. A balkezes szerszámnál természetesen fordítva lett kialakítva a penge és a köpű is. Készítési módját tekintve ősi összehajtásos - hicceléses - módszerrel kovácsolták, ami azt jelenti, hogy 5-8 cm szélesre kalapált kb. 1 cm vastag acélszalagot a köpű belvilágának megfelelő idomvasra patkószerűen ráhajtották, majd a pengerésznél, fehérre izzítva összekovácsolták a szalag szárait. A nyak kialakítása ezt a kovács forrasztást még inkább erősítette. Végül a mesterjegyek beütésével, esetleg díszítő beütések elhelyezésével fokozhatták az összeolvadás mértékét. A mesterjegyek a régebbi baltáknál a penge felé néző, lekerekített végű, fekvő téglalap formát mutattak. Egy, két, három mesterjegyet is ütöttek egymás alá. A mesterjegyek jelképeket vagy monogram betűket mutattak. A századforduló táján már csak egy, de hosszabb szövegű beütést, cég megjelölést és emblémát találunk. A mesterjegyek elé a kovács tudásától és szerszámkészletének szépségétől függően félholdakból, vagy fogazott félholdakból és pontozó, vagy csillagos, virágdíszű pontozó beütésekből kialakított díszítményt láthatunk. A mellékelt rajzok ezeket a díszítményeket hangsúlyózzák. Ha a baltákat díszítményeik alapján rendszerezzük, akkor a következő variációs típusokat fedezhetjük fel, ezeket a típusokat még időrendbe is állíthatjuk mesterjegyeik segítségével. (2. sz. ábra) - 2 db XX. századi (3. sz. ábra) - 2 db XIX. sz. 5 db XX. sz. (4. sz. ábra) - 3 db XIX. sz. (5. sz. ábra) - 3 db XIX. sz. (6. sz. ábra) - 1 db XIX. sz. 1 db XX. sz. (7. sz. ábra) - 3 db XLX. sz. Jó volna minél több baltát megismerni, mert ily módon jobban fel lehetne tárni és itjabb típusait is leírni ennek a kovács díszítményrendszernek. Végezetül meg lehet említeni, hogy a bognárbalta azért terjedt el ilyen nagy mennyiségben a sótonyi, nyőgéri szőlőtermelő vidéken, mert a jó faragó eszköz volta mellett, mint megfelelő súlyú szerszám (1-2 kg) kiválóan alkalmas volt a karók leverésére is. Tehát egyesíti magában a szekerce és a nagykalapács jó tulajdonságait. I. típus II. típus III. típus IV. típus V. típus VI. típus 82