Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - VITA - Magyarics István: Rába melletti Farkasfalva. Hozzászólás Négyesi Lajos és Dénes József vitájához

VITA RÁBA MELLETTI FAJRKASFALVA HOZZÁSZÓLÁS NÉGYESI LAJOS ÉS DÉNES JÓZSEF VITÁJÁHOZ Nagy érdeklődéssel olvastam Négyesi Lajos: Henrik Ottendorf szentgotthárdi csatát ábrázoló metszetének hitelessége a terepen végzett kutatások tükrében címmel a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1998. évi 1. számában megjelent írását, illetve cikkhez kapcsolódó vitát a folyóirat 4. számában. Arinál is inkább, mivel az ilyen jellegű képi ábrázolások a csatatérkutató hadtörténészeken kívül a helytörténészek számára is értékes információkkal szolgálnak. A szentgotthárdi csatához hasonló, nagy létszámú hadsereg által vívott ütközetek eseményei nem korlátozódtak a szűkebben vett csatatér területére. A kor taktikai követelményei a központi csatatértől távolabb eső helyszíneken is jelentős hadmozdulatokat eredményezhettek. Kiváltképp fontos lehetett ezeknek a mellékeseményeknek a megjelenítése egy nemzetközi haderő alkalmazása esetén, amikor egyes nemzetek csapatai csupán a biztosításban vagy a széleken kaptak feladatot, ám a művész az ő szerepüket is hangsúlyozni kívánta. Ilyenkor a metszet szélein ábrázolt helyszíneket tömöríteni kényszerült a művész. Ezt figyelhetjük meg az Ottendorf-féle és a vele szoros kapcsolatban lévő Priorato-féle ábrázoláson is. Míg a Rába északi oldalán az úthálózatot, a vízrajzot és a településeket a perspektivikus valóságnak megfelelően, a keresztény hadrend pontos azonosításához szükséges részletességgel ábrázolta a művész, addig a Rába déli oldalán sokkal sematikusabb a kép. Nem szerepelnek rajta a közeli, ám az események szempontjából jelentőséggel nem bíró falvak: Tótfalu és Szakonyfalu. Ugyancsak nincs feltüntetve a metszeten a Rába jobb parti falvait felfűző, meglehetősen jelentős út sem. Ennek az útnak az események szempontjából szintén nem volt jelentősége. Habár tudjuk, hogy a törökök az összes környékbeli falut felégették, a metszeten a csatatér két szélén csupán két lángoló település jelképezi ezt a pusztulást. Az egyik falut Kethellyel, a másikat Alsószölnökkel azonosíthatjuk. A metszet bal szélén néhány lovas jelképezi a keresztény sereg bal szárnyát biztosító, a folyó Szentgotthárdtól keletre eső szakaszát szemmel tartó magyar és horvát alakulatokat, kikről tudjuk, hogy hosszan elnyúló arcvonalat védtek, ám a tulajdonképpeni csatában tevékenyen nem vettek részt. Más a helyzet a keresztény hadsereg jobb szárnyán, a csatatértől nyugatra eső helyszínekkel és eseményekkel. A művész fontosnak tartotta, hogy Sporck generálisnak a török málnások elleni akcióját, továbbá a tatárok megkerülő osztagát felszámoló, szintén Sporck generális által vezetett csetepatét is ábrázolja. Ez utóbbi események térbeli elhelyezését segítik a metszetek jobb oldalán ábrázolt tereptárgyak. 86