Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Koszorús Ödön: Vas megye rejtett kincsei. - Az egyes igák kialakulása és típusai -

A működési elv ugyan ilyen volt az igafőből, két béfából és egy vaskampóból álló járomnál is. (7. sz. ábra) A béfás és bicska vagy állószerűen összeszerelt jármok esetében is csak az egyik oldalt nyitották. A béfáknak tág fészket alakítottak ki, hogy könnyen elmozdulók legyenek. (8. sz. ábra) Nagyon változatos formájúak lehettek az igafők, bár úgy látom, hogy mindig a rendelkezésre álló faanyag mérete és liajlása határozta meg, vagy kínálta a kialakítandó formát. 1. Egyszerű hengeres fa, melyből a gallért és a tükörrészt kidolgozták. (7., 8. sz. ábra) 2. Hosszabb munkával szögletesre vagy negyed gömb formára faragott pártás járomfő. (2., 3., 4. sz. ábra) 3. A húzatási módtól függően alakult az igafők szárainak vagy szarvainak a kiképzése és helyezték el rajtuk vagy bennük a bevágásokat, horoggyűrűket vagy a horgokat. A paraszti jellemből fakad, hogy minden fának ismerte értékét, és minden darabjában meglátta, hogy „minek teremtette az Isten" (lőcs, járom, kapanyél, stb.). „Mutasd meg a szerszámod, megmondom ki vagy!" A parasztember szerszám és állatszeretete tükröződik eszközeinek díszítésében. A hosszú téli napok lehetőséget adtak a faragásra, az aprólékos díszítésre. Három lehetőséget ismertem fel: 1. A járomfő kontúrjainak díszítése bicskával, geometrikus formákkal. (1., 4. sz. ábra) 2. A járomfő felületeinek díszítése véséssel, geometrikus formák, vonalritmusok segítésével. (4. sz. ábra) 3. A felület egészén vagy csak kiemelt részen elhelyezett ornamentális díszítmény, melyet bicskával, vésővel vagy mind a két szerszám használatával alkottak. (3. sz. ábra) A díszített szerszámok a legtöbb esetben tartalmazzák a készítés évét és a készítő vagy a tulajdonos monogramját. Gyűjteményemben egyetlen kékre festett iga van. Azt, hogy a festés díszítést vagy állagmegóvást szolgált-e gazdái nem tudták megmondani, mert aki használta és készítette, már régen meghalt. Lehetséges, hogy korábban még több ismeretet tudtam volna az egyes igákról és díszítésükről összegyűjteni. Sajnálattal látom, hogy igáinkat milyen nagy számban vásárolják és szállítják külföldre. Felvetődik a kérdés, hogy 50 vagy 100 év múlva ki meri majd állítani, hogy ezek a magyar parasztművészet alkotásai, csak éppen külföldre kerültek! JEGYZETEK Bodó Sándor: Jármok a hajdúságban. = Ethnographia, 1966. 4. sz. 538-565. p. Bodó: i. m. 553. p. 84