Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Koszorús Ödön: Vas megye rejtett kincsei. - Az egyes igák kialakulása és típusai -

KOSZORÚS iímm VAS MEGYE REJTETT KINCSEI - AZ EGYES IGÁK KIALAKULÁSA ÉS TÍPUSAI Ikervár mezőváros a középkortól fogva állattenyésztő, szántóföldi növénytermelésből élő lakossága leginkább ökrökkel művelte földjeit. Ebből fakadt, hogy a kettes iga használata általánosan elterjedt. Birtokaikat kettes, négyes, hatos fogatolású ekével évente két-háromszor megszántották. Az egyes igák kialakítását a két világháború között tovább élő kisparaszti gazdaságokban az igaerő és a munkás kezek pótlása kényszerítette ki. A lóállomány jelentősen megcsappant, sok család elvesztette a háborúban fő kenyérkeresőjét, és a család minden gondja az anyák és a nagyobb gyermekek nyakába szakadt. Bár a parasztember mindenkor igyekezett kímélni jószágait, mégis arra kényszerült, hogy egyetlen tehénkéjét eke elé fogja, tudván tudva, hogy kevesebb lesz a tej, mely a család mindennapi létalapját és bevételi forrását képezte. (A „tejhasznot" piacra vitték.) A kukorica, napraforgó, burgonya, cukorrépa, később a szőlő közeinek megmunkálására, ekézésére használták az egyes igába fogott tehenet. A feltört sorok között maradó növények sorát, illetve a tövek közeit már kézi kapával munkálták meg, ezt a műveletet „bezzegülésnek" nevezték. Az Alfölddel ellentétben Ikerváron nem jött szokásba az egy tehenes szekér húzatása. Ha a szükség úgy hozta, a szomszédok, rokonok mindig kisegítették egymást igásállattal is. Ezzel magyarázható, hogy „húzató jármot" Ikerváron és Vas megyében nem láttam.

1 Az egyes igák nagyobb számú és tudatos gyűjtése lehetőséget nyújtott a jármok fejlődéstörténeti és szerkezeti leírására. Meg kell jegyeznem, hogy túl későn kezdtem az anyaggyűjtést, mert mára Ikerváron egyetlen egy tehénszekérrel gazdálkodó gazdaság maradt, a többi gépesített szállításra és művelésre tért át. így aztán adatközlőim legtöbbjétől alig tudtam az egyes iga alkatrészeinek elnevezéseit megkapni. Egyesek határozott „nem tudómmal" feleltek, mások a kettes iga alkatrészeiből vezették le az egyes iga alkatrészeinek neveit. Ez utóbbit Bodó Sándor munkájának ismeretében helyesnek is kell tartanom, mert valóban a legegyszerűbbek a félbevágott kettes járomra vezethetők vissza.

2 80