Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)
1. szám - ADATTÁR - Tóth István: Savaria legendái. I. rész - Ovidius sírja-
kább az „in memóriám" (= „X. emlékezetére") családjába tartozó akármely formula alkalmasabb lehetett volna. Emellett pedig, a kenotaphium elméletének ellene mondanak a sírvers felbukkanásáról szóló legkorábbi tudósítások (Lazius, Bruschius, Ortelius, Brown), amelyek az epigrammát egy gazdag mellékletekkel kísért sírlelethez kapcsolják. Ez esetben ugyanis, ha az epigrammát humanista hamisítványnak tekintjük - mint tette ezt Huszti József - akkor e tudósítások további elemeit is el kell vetnünk. Ha azonban - Révay József és Marót Károly nyomán - a sírvers ókori eredetét nem vitatjuk el, akkor e híradások tárgyszerűségét sem intézhetjük el egyetlen kézlegyintéssel. Lássuk most már magát a sírverset! A négysoros epigramma latin szövege így szól: Hie situs est uates, quem divi Caesaris ira Aug us ti patria cedere iussit humo. Saepe miser voluit patriis occumbere terris; Sedfrustra: hunc üli fata dedere locum. A szöveg prózai magyar fordításában a következőt jelenti: „Itt nyugszik a jós (=vates). akit az istenné vált Caesar Augustus haragja a hazai földet elhagyni kényszeríteti. Gyakran s keserűen kívánt hazai földön meghalni, de hiába: A Sors (=Fata) ezt a sírhelyet adta neki." Balogh Gyula közel száz éves, de szöveg és formahűség szempontjából ma is modernnek ható műfordítása szerint: Itt pihen a költő, kit az isteni Caesar Augustus Bosszúja honjából messzire számkivetett. Hogy' vágyott a szegény édes honi földbe pihenni, Hasztalan! itt rendelt néki a sors temetőt! (Gyorsan jegyezzük meg, Balogh Gyula két ponton - nyilván az Ovidiusra való vonatkoztatás által vezérelve - enyhén torzít: a latin szövegben ugyanis szó sincs „bosszú"-ról és „számkivetés"-ről. E fogalmak helyén az eredeti szövegben ira = harag, ill. cedere = elmenni, elhagyni áll. Ez, ha nem gondolunk mindenáron Ovidiusra, lényeges különbség. A lehetséges értelmezésre alább még visszatérünk.) A szöveggel kapcsolatban tehetünk néhány nagyon egyszerű filológiai-történeti megállapítást: 1. Avers, mind egészében, mind részleteiben pontosan beilleszthető az ókori római sírfeliratok közé, semmi sem indokolja, hogy - Huszti József nyomán - humanista hamisítványt lássunk benne. A verset nyitó Hie situs est = Itt nyugszik formula a római sírfeliratok tízezrein - köztük több száz verses feliraton - ismétlődik meg: az 1-2. századi savariai sírfeliratok is tucatszámra alkalmazzák. (A verses példák megtalálhatók Fr. Bücheler 1 ® klasszi52
