Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - MŰHELY - Kuntár Lajos: Megerősödtek a gyökereink. - 25 éye jelent meg a folyóiratunk első száma -

A Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények mára a vasi honismereti munka országosan elismert fóruma: a gyökerei megerősödtek, a szükségessége elfogadott, így ha nem változik meg a kiadói szándék, bizton kezdheti meg a fennállása második negyedszázadát. Reményt keltő az a tény, hogy az 1999. november 22-én megtartott szerkesztőbizottsági ülésünkön a 4. szám anyagának véglegesítése után, természetesen foglalkoztunk a jövő év, vagyis a második negyedszázad indító esztendejének feladataival, fontosabb témáival. Az újságírással induló életpályám göröngyös volt, a kényszerből megélt pályamódosulások nem gyengítették, inkább növelték az ember- és munkaszeretetemet. A hivatástudattal végzett újságírói, a könyvtárosi és népművelési munkámmal mindenkor a művelődés ügyét szolgáltam. E tevékenységemben nagy szerep jutott a nyomdatermékek előállításának, a szerkesztésnek és a sajtó alá rendezésnek. A 1979. január l-jével kezdődő nyugdíjas életemben még éltetőbb erejű az írás és a szerkesztés. Felemelő feladatnak tartom a magam és mások szellemi alkotásának közkinccsé tételét, kézbeadását. A könyvkiadásban szerzett jártasságomat több szép kivitelű kiadvány bizonyítja: nemcsak könyvek, hanem folyóiratok is. E tevékenységemet máig tartóan nagy kedvvel végzem, mégis abba kívánom hagyni a folyamatos és határidős szerkesztői munkát: felállók a főszerkesztői székemből. Nem tagadom: nehéz szívvel hoztam meg ezt a döntésemet, de jó alkalomnak tartom a bevezetőben jelzett kettős évfordulót: a folyóiratunk által megélt 25 és az én 85 évemet. A főszerkesztői teher letevése nem jelenti a kapcsolat feladását, a jövőben ugyanis - amíg a kiadó igényli - bizottsági tagként veszek részt a szerkesztői munkában. A szerepváltásnak kizárólag a magas korom a kiváltója. Nem szeretném ugyanis, hogy az önmagam által már észlelt életjelenségek mások előtt is nyilvánvalóak legyenek. Az emberi hiíiság mellett az is befolyásolta az elhatározásomat, hogy nagyon bántó lenne számomra, ha a legkisebb mértékben is akadályoznám a rendszeres megjelentetést, azt meg egyszerűen nem bírnám el, hogy csak részben is színvonalcsökkenést idézzek elő. Ezekkel a gondolatokkal köszönök el Mayer László szerkesztőtől, valamint: Feiszt György, Horváth György, Kiss Gcibor, Köbölkuti Katalin, M. Kozár Mária, Pethő Gyula, Tilcsik György, Zsámboki Árpád szerkesztőbizottságunk tagjaitól. Köszönöm a gyakran és sok formában nyújtott segítségüket, kérem, hogy a közösen végzett munkánkat a felvett lendülettel folytassuk, támogassuk a honismereti és helytörténeti munkát, ezáltal erősítsük a szülőföldhöz, a honhoz kötődést: a haza szeretetét! 58