Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

25. § AZ OSTROMÁLLAPOT BEHOZÁSA, MŰKÖDÉSE ÉS ROSSZ ÚJ­DONSÁGAI. [154-167. p.] Elkezdődtek nagyban a minden oldalú népösszeírások, mely alkalommal igen derék volt észlelni, hogy számtalan polgár falun, városon, - bár született tót és német, - magát magyarnak íratta be. Faluk végein táblák felállíttattak az illető falu költségén, és a házak fekete számokkal megjegyeztettek. így pl. engem, most is égben merengőt, de még földen fölül közvetlen rajta járva, Dö­mölken, Oroszország felé fordított faluvégén, az 5dik szám alatt találhat meg zsandár, finánc, hajdú ... biztos, levélhordó és kvártélyozó (Mert a földön aluli dömölkiek már boldogok, mind házikóik, mind fejeik tyránnok 00 meg­számozásától szabadok levén.) Továbbá: a fegyverek szigojral beszedettek, bot és gyilok is tilalmaztat­ván. Lőpor hasonlag a kalmárboltokból kitiltatott. Sági plébánu sunk is Ai'ad­ról hazaszabadíttatott, és népének ellene nyújtott erős kikelése s folyamodá­sa dacára farába 70 visszaállani engedtetett. Mi több : ő kivívta püspöke bea­vatkozásával még azt is, hogy régi iskfola] mestere, magyarelvű becsületes ember, Kapozsi Györgu , nős, gyermekes - a nép átaljános közbenjárása mit sem használván, kényszerült mellőle távozni, és állomását Kaidra, 71 collegá­jának is segítségével, elcserélni. A plebánusnak Kohonczihoz 11 tett folyamod­ványára, neki javai is visszaadattak. A honvédek, kik Világosvárról el nem il­lanhattak, falkánként hajtattak fel Bécsbe, a cs fászári] hadseregekbe bésoro­zás végett, - a mint t[udni] ifilik] a vizitátzióban TA tauglich 74 " vagy unta­uglich osztályban estek. A kísérő német katonák velők sokszor igen emberte­len módra bántak, őket Kossuth-kutyáknak csúfolták, koplaltatták, nyugvó helyeken és éjszakán át ronda istállókba rekesztették, velők erős gyalog járá­sokat tétettek. De a megszököttek és bujdosók sem kerülték el a nekik min­den felé kivetett hálókat. Alighogy kuntorgás, álruhákba öltözés, félelem és élet-halál veszély között hazavergődtek, és alighogy itthon meg meleg ülhet­tek: már ismét zaklatva lettek, összeírattak, és beszedésekhez a készületek nyilván voltak. A bujdoklók közül mindeniknek kalandos története ha leírat­nék, egy egy érdekes novellát adna. Az utóbbi osztályból egy ifjú egyén, - volt ágfostai] iskfola] mester Szil­sárkányban, - Szerencsés órában vetődött Dömölkre, hol épen a néptanító hi­vatala üresen állván, valamely ügyes orgonáló, éneklő és tanítómester kíván­tatott. 7 * Ez ifjút fixírózva, jóllehet külsejét tekintve ő rossz kinézésű volt, de róla bizton feltehetni gondoltam, hogy ő, - ki a hazáért és nemzete szabadsá­gáért, hivatalját és életét adta áldozatul, - rossz jellemű ember nem lehet. Ez az ismeretlen menekült honvéd tehát nálam egy jó jellemű ismerős társa által felvezetve, - bizalmamat rögtön megnyerve, tőlem szívesen fogadtatott, és gyülekezetemnek dicsekvéssel felvezetve, átaljános részvéttel találkozott. Eh­hez a szükséges bizonyítványokat korábbi állomásáról legszebben adták ki örömmel; - úgyhogy ő általam oktfóber] 19-én hivatalába ünnepélyesen bé­51

Next

/
Oldalképek
Tartalom