Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -

kétségbeeséssel zárta: „Kénytelen leszek megadni erőmet a sors nyomasztás súlyának, ha megyém lakosainak meg nem érdemlett csapásait a legnagyobb a katonai fegyveres végrehajtás is tetézendi, bár szívem töröm meg, de nyugodt lelkiismerettel állok Isten és ember elé, mert a csapást polgártársimtúl elhárítani nem állt hatalmamban "

m Úgy tűnt, hogy elsötétült a horizont. Az éjszaka Sopronba érkezett levélre, a Kismartonban induló Rohonczy a megnyugtatás végett azonnal válaszolt. A legfontosabb híre az volt, hogy nem tudja, honnét vette az alispán, hogy a hadisarc második felét is be kell fizetni, ha az előző levelében azt olvasta, hogy „az egész sarcot" az csak az első részre az 50.000 ft-ra vonatkozott. De azt a kitűzött napig féltétlenül róják le!

51 Nyilvánvaló, hogy az alispán számára is csak most lett egyértelmű, a büntetés második felének a behajtása nincs napirenden! A beszedett pénzek ügyében nem erősítette meg Weiden táborszernagy makacs álláspontját. Bár nem írta azt, hogy elfogadják a magyar bankót, de ezt kategorikusan nem is zárta ki! A hadisarc végül is pontosan, de nem hiánytalanul érkezett meg, így a katonai végrehajtás elmaradt. Három 10 ft-os hamis bankjegyet is tartalmazott a summa, amit Rohonczy Ignác személyesen pótolt ki és a megye postafordultával küldte el Sopronba.

52 Az eset mutatja, hogy osztrák bankókat is tartalmazott a vasi hadisarc, mivel ekkor még 10-es címletű magyar pénzek nem voltak forgalomban.

53 184-9. január 7-ei budai proklamációjában Windisch-Grätz arról szólt, hogy „az olly gazdagon megáldott országot a többnyire törvénytelen papirpénzeli elcirasztással tönkrejuttatni igyekeztek, - és ezen törvénytelen eljárásukat, a bankjegyek sajtóját magukkal elvivén, bőszültségükben még folytatni is szándékolják".

5

* A kiáltvány a tényt - a „bankógyár" elköltözését konstatálja de expressis verbis nem tiltotta meg a magyar pénz forgalmazását, még az 5ös és a 100-as címletűekét sem! Sőt, csak a „többnyire törvénytelen" kifejezést használta. A körültekintő megfogalmazás érzékelteti az óvatosságot, nem történt hivatkozás a magyar pénz érvénytelenséget kimondó manifesztumokra. Az év első két hónapja nem teremtett a pénzhasználat terén a közvélemény számára egyértelmű helyzetet, de jelentős változásokat indukált. A február 4-ei utasítás már arról szólt, hogy a közpénztárakban „amennyire lehet csak egy és két forintos jegyek fogadtassanak el. A szituáció állandó táptalajt adott a spekulációra és minden tiltás ellenére arra ösztönözte a kereskedőket, hogy továbbra is fenntartsák az OHB ellenőrizte területekkel a kapcsolatot. A bizonytalanság hullámzóvá tette a pénzmozgást, hol szabadulni akartak az emberek a náluk lévő papírpénztől, hol bíztak a katonai fordulatban és tezauráltak. A meggondolatlan sajtótudósítások csak tovább fokozták a pénzügyi zavarokat (Figyelmező, Pesther Zeitung).

50 Az előrehozott adófizetésre xigy reagáltak a lakosok, hogy a még be nem tiltott pénzekben rótták le azokat. A katonai vezetés csapdahelyzetbe került, ha nem akart magának újabb frontot nyitni, kénytelen volt akceptálni a lakosság magatartását, ezért fogadták el a hadisarcnál és az adóknál a magyar pénzt. 34