Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)
4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -
kel ... kifogás ne tétessék, mert mint talán személyesen intézkedni tapasztalta, a nálunk forgásban lévő pénz többnyire magyar bankjegyekből áll. Miután más bankjegyek az országszélek lezárása miatt nem igen jöhetnek." 6 * Komolyan egy pillanatra sem merült fel, hogy a hadisarcot osztrák pénzben róják le. Nyilvánvaló az adóbefizetés nagyszerű alkalom volt arra, hogy a lakosság megszabaduljon a nála lévő és bizoirytalan jövőjű pénztől. A királyi biztos megígérte, hogy közbenjár feletteseinél: „Kijelentem, hogy én részemről azon leszek, hogy a hadi sarc fejében a magyar bankjegyek elfogadtassanak, de át fogja látni alispán úr, hogy oly ügyben, mely mint tapasztalta nem tőlem függ biztosítást adni képes nem vagyok "'^ A bécsi kölcsönakciót nagyon jó ötletnek tartotta, mert „akár törik, akár szakad a befizetésnek meg kell lennie." 36 Andics Erzsébet erősen prekoncepciós forráskiadványában olvasható a nyugat-magyarországi „felelős személyek" (Zichy Ferenc, Eckstein Adolf) és a császári és királyi biztos (Zichy Félix) kezdeményezései és javaslatai a pénzhasználatról.' 17 Ezek között Rohonczy Ignác neve nem szerepel, ami talán nem véletlen, ez a kerületi biztos tényleges politikai síilyát és mentalitását mutatja, egy felelősségteljes, óvatos, és cselekvőterét tudatosan korlátozó végrehajtó volt. Január 15-én az alispán két lesújtó hírben részesült. Alfred Windisch Grätz tábornok elutasította a vasi törvényhatóság kérelmét, nem engedte el a hadisarcot: „minden kímélet nélkül és legszigorúbb módok mellett behajtandó" * H amit Rohonczy azzal toldott meg, hogy „a megyére háramlandó szomorú kötelezettségeket el mellőzni nem lészen hatalmamban." 3Í) Másrészt kiderült, a királyi biztos bécsi közbenjárása nem hozott sikert. Báró Franz Ludwig Weiden táborszemagy, aki ekkor Bécs katonai kormányzója volt,*" ragaszkodott az osztrák pénzhez és a hadisarc „minden kímélet nélkül a legsúlyosabb módok mellett is behajtatni rendelteti." 41 )T Az 50.000 sarc már behajtatott, - válaszolta az alispán január 16-án, de nagyrészt magyar forintban."*" Igaz, miután hírül vette a nép, hogy nem akarják elfogadni a császáriak a Kossuth-bankókat a pénz iránt a korábban helyreállt bizalom ismét megcsappant. A háttérben Windisch-Grätz január 3ai parancsa húzódott meg, amely eredetileg arról szólt, hogy az 1, 2 forintosokat elfogadják a közpénztáraknál, a nagyobb címletűeket (5, 100 forintosokat) azonban nem.* 3 A bécsi kabinet azt kérte, hogy a döntést ne hozzák hivatalosan nyilvánosságra. Ezért sajátosan is tették közzé, a szomszédos Győr vármegyében Zichy Bódog (Félix) királyi biztos hirdetmény útján közölte a lakossággal, de a megyében ilyen hirdetménynek semmi nyoma sincs. 4 * Windisch-Grätz érvelésében egyébiránt sok megfontolandó elem volt. A herceg ugyanis emlékeztetett arra, hogy az 1, 2 forintosoknak van ezüstfedezete, valamint a Idbocsátásakor még István volt Magyarország nádora. A kiscímletűek elengedhetetlenek a pénzforgalomban, úgy vélte az igaz ügy (értsd: Bécs) támogatói elsősorban ilyenekkel rendelkeznek. A döntés jelentős hatást gyakorolt a korabeli pénzhasználatra. Kialakult egy új - duplán - kettős pénzrendszer, ami 30
