Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -

pénz iránti bizalmatlanság volt.

8 A megnövekedett fémpénz keresletet a megyei harmincados helyek és sóhivatalok képtelenek voltak kielégíteni.

9 A katonai erőviszonyok változásával most a forgalomba lévő magyar fizetőeszközök iránti bizalom ingott meg. A helyzet a tíz hónappal korábbiakra emlékeztetett. A megyében 1848 végén párhuzamosan használtak több fizetőeszközt. Egyrészt a régi megbízható ezüstöket, amelyeket - az alispán szerint - a kereskedők felvásároltak és hiteleik törlesztésére Bécsbe küldtek.

10 Másrészt, az osztrák papírpénzeket, amelynek disagioja ekkor 4-8% körüli lehetett,

11 valamint a magyar bankókat. Az ötösök forgalmát októberben, a százasokét novemberben jelentette be a megyei vezetés.

12 Váltópénzként névértékben használták - a kis számú rézpénz mellett - a fél, negyed és nyolcad darabolási! papírpénzeket is, igaz ezeket ritkábban fogadták el a közpénztárakban. A további pánik elkerülése végett Csesznj'ák László szolgabíró kérte az alispánt, hogy intézkedjék a katonaságnál és a felsőbb polgári hatóságoknál a nép megnyugtatása érdekében, mert az elkeseredésnek szomorú következményei lehetnek.

13 Az alispán tüstént kiadott egy felhívást, amelynek tartalmát vélhetően megtárgyalta az ekkor Szombathelyen tartózkodó császári és királyi biztossal Rohonczy Ignáccal és a megyét megszálló császári katonaság parancsnokával Althann alezredessel is. Az biztos, hogy nem ellenezték a felhívás közzétételét és tartalmát, mert később sem fogalmazták meg ezt vádként, de nevüket sem adták a „szentesítéséhez". Korábban kiadott parancsaikban és plakátokon közzétett felhívásaikban meg sem említették ezt a kérdést!

15 így az elsőalispán aláírásával, az 1849. jamiár 6-ai dátummal megjelent plakátokon a következőt olvashatták a helyi lakósok: „Miután több polgárok által kérdések intéztettek az Alispányi hivatalhoz, váljon a magyar bankjegyek elfogadhatók e? - ezennel köz hírül tétetik, hogy a megyében mind ekkoráig semmi olly felsőbb rendelet nem érkezett, melly a magyar bankjegyek elfogadását tiltaná, s ezen magyar bankjegyek mind a megyei pénztárban, mind a Sóhivataloknál teljes értékjekben elfogadtatnak"™ A felhívásnak meg is lehetett a hatása, mert a pánikról újabb tudósítások nem érkeztek az alispánhoz, úgy tűnt stabilizálódott a papírpénzforgalom. A krízishelyzet a megszálló hadsereg legfontosabb problémájára mutatott rá. A Schwarzenberg-kormány álláspontja a magyar pénzek kérdésében meglehetősen dodonai volt. Bár több, hangzatos intézkedést is kiadtak korábban (szeptember 25., október 20., november 6.), amelyekben a törvénytelenül forgalomba hozott magyar pénz érvénytelenségét mondták ki, most mégis azt javasolták Windisch-Grätznek, hogy a téli hadjárata során csapatai ellátásánál bátran használja a Kossuth-bankókat. A herceg nem lelkesedett az ötletért. Krauss pénzügyminisztert az sem zavarta, hogy később ezzel ellentétes állásfoglalásokat tett közzé.

17 A bizonytalankodásnak több oka volt. Elvi, ideológiai szempontból a hadsereg mellett a Kossuth-bankókat tartották a magyar forradalom legfőbb éltető erejének.

18 A két dolog szorosan összekapcsolódott, a bankókkal finanszírozták a hadsereget (tisztikar fizetése, zsold, felszerelést, stb.). A papírpénz elfogadása, használata -jelentős disagio nélkül 26