Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Dobri Mária: A szombathelyi egyházmegye papságának 1848. május 15-ei nyilatkozata

DOBRI MÁRIA A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE PAPSÁGÁNAK 1848. MÁJUS 15-EI NYILATKOZATA Az 1848-as márciusi események az egyházat sem hagylak érintetlenül. 1848. április 15-én a pesti alsórendű papság radikális reformkövetelést fogalmazott meg 12 pontban a kerületi ülésen, amelyet nyílt levélként, a felsőbb egyházi hatóság jóváhagyása nélkül „hozzászólás végett" közzétettek a világi sajtóban. „Nem dac, nem a zavarosbani halászás ingere szólaltat meg bennünket, hanem a jelen kornak parancsoló hangja, mely halaszthatatlan követeléseit úton-útfélen fülünkbe dörgi; igen ez kényszerít minket férfias őszinteséggel felhordani mindazt, aminek fennmaradása, makacs védelme, a talpraállott s ezentúl saját ügyeit elvitázhatatlan joggal intéző nemzetnek irántunki idegenkedését csak növelné ... volt-e idő, midőn az intő kor eseményei között nagyobb joga leendett a lelkipásztorkodó papságnak kérni, sőt követelni főpapjaitól, hogy nyomorú sorsát tekintetbe vegyék ...", mert „... míg a főpapság magas állásában, méltósága fénykörében csak a vihar zúgását hallotta, addig a lelkipásztorkodó papságnak ... annak pusztító erőszakával kellett szembeszállnunk."

1 A „korlátlan hatalomról lemondani nem akaró püspökök"-re? nézve nem éppen hízelgő bevezetés után bőven indokolva előadták 12 pontos kérelmüket. Követeléseik: a liturgia nyelve magyar legyen; a káplánok jobb ellátása; függetlenítésük a plébánostól; egyházi bíróság, amely azonnal intézkedik a vétkes pap esetében; tudjanak a káplánok arról az információról, amelyet róluk, de tudtuk nélkül adnak az egyházi felsőbbségnek; a papi öltözék korszerűsítése, csak hivatalos minőségben kelljen reverendát hordaniuk; az egyházi díszruha helyett nemzeties öltönyt kívánnak; a szerzetesek csak kivételes esetben láthassanak el pasztorációt;'* a szent Jobb őrzését bízzák magyar papokra; a kerületi alespereseket a kerület papsága válassza; a szentszéki tárgyalások, a körlevelek, az egyház hivatalos nyelve a magyar legyen; évenként tartsanak egyházmegyei zsinatot. A nyílt levél, amelynek címzettje Kunszt József esztergomi helynök volt - a prímási szék ekkor betöltetlen - nagy vihart kavart, és felháborodást váltott ki az egyházi reformokat ellenzők körében. Különösen felháborítónak tartották, hogy az egyház belső ügyeit kiteregették, a nyilvánosság elé vitték, s ezzel aláásták az egyház tekintélyét. A vita azonban már elkerülhetetlenül a nyilvánosság előtt folyt tovább. A világi lapokban és a „Religio és Nevelés" című egyházi lapban egymás után jelentek meg a reagálások a papság köréből. Különösen az egyházi lapban 18