Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Mayer László - Varga Nóra: Adatok az 1848. április 4-ei szombathelyi zsidóellenes megmozdulások történetéhez

ban a zsidók ellen itt-ott mutatkozó ellenszenvnek tulajdonítja". Védekezésül közölte, hogy „az eset előtt néhány nappal már tervezett hasonnemű kicsapongási szándokot is a Városházi vendéglőben ... többek jelenlétében ő beszélte el." Május 15-én azonban kijelentette: „0 titkos tervről mit sem tud". Seper Lajos megyei levéltárnoknak, a nemzetőrség kapitányának elmondása szerint „... a dúlás napján reggel Stallner kapitány úr a szfombat]helyi nemzeti őrsereg tisztikarát összehivatá - előterjeszté a tisztikarnak, hogy oly hírekről tudósíttatott, mintha estére némely városiak a zsidókat akarnák megtámadni -, s a tisztikart szokottnál erősebb éjjeli őrködő csapatok kirendelésére szólította". Boross Imre káptalani jegyző pedig a lázongás kezdetén hallotta: „a zsidókat egy kevéssé meg akarjuk ijeszteni". Tehát nyilvánvaló, hogy a város vezetése tudott a tervezett rendbontásról. Közbelépésre csak a város ideiglenes nemzetőrsége jelentett alkalmas erőt, tekintettel arra, hogy a városban és környékén katonaság nem tartózkodott.

53 1848. március 17-én a város rendkívüli és nyilvános közgyűlése kimondta az „ideiglenes nemzeti fegyveres őrsereg"™ létrehozását. Az önkéntesen szerveződött ideiglenes nemzetőrséget a városban március végén mintegy 400 fő alkotta.

55 Szegedy István levele szerint a nemzetőrségnek körülbelül negyed része vett részt a zavargásban. Az alispán április 8-ai jelentése szerint is egyértelmű a nemzetőrök főszerepe: „a zsidóság ellen kitört lázadás ingerültségnek tettleges kezdetét az itteni őrsereg tévé, tévé pedig épp akkor, midőn tisztjei vezérlete alatt visszatérne szétoszlott."™ Meszlényi Antal írásából is kiderül, hogy a nemzetőrök „közösen elhatározták, hogy esküjüket mindaddig le nem teszik, míg a zsidóságot ki nem pusztítják a városból."*

7 Urbán Aladár az ideiglenes nemzetőrség összetételére vonatkozóan megállapította, hogy „vidéken eire az időszakra nem jellemző a munkások és a plebejus elemek tömeges részvétele. Még kevésbé a volt jobbágyoké ..."'"

,8 Simon V. Péter azonban a „szegény sorsú elemek"*

9 nagy számára utalt. Az egyébként részletes tanúvallomást tevő Seper az elkövetőkkel kapcsolatban megjegyezte: „A dúlokat megnevezni nem tudom, mert azok nékem egészen esméretlenek voltak", sőt ismeretlenek voltak a nemzetőrök is, akiket csillapítani akart. Tóth József sem ismert meg senkit, de jobbára mind mesterinasokat, vagy számára idegen napszámosokat látott. Stallner Ferenc és Karlovits Ferenc állítása szerint a zsidók elleni ingerültség „... már előbb, különösen a deákságnál mutatkozott". Kirnbauer pedig mezőről jövet látta, hogy „a piacon tanulóifjúság - s mások - nagy lármával keresztülfutottak". A védelem szerint „a beperelt alperesek ártatlanok, kívülről betódult csőcselék eszközlé a dúlást, a rombolást, melyet a helybeliek erélyes felléptének sikerült megszüntetni." AZ IZRAELITÁKAT ÉRT ANYAGI KÁR 1848. május 10-én Königsberger Lajos rabbi

00 benyújtotta „az itten előadódott népcsődülés alkalmával megtörtént templomfeldúlás következtében mind a község, mind az egyesek által vallott károk árbecslését": 10