Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Halmágyi Miklós: Kuntár Lajos: Az én Szombathelyem

KÖNYVESPOLC KUNTÁR LAJOS: AZ ÉN SZOMBATHELYEM Cikkek és tanulmányok. Szombathely, 1999. 319 p. (Acta Savariensia; 15.) 1984-ben, amikor a Vas Népe kulturális rovatához kerültem munkatársnak, a rovatvezetőm összeállított egy képzeletbeli listát számomra, hogy kik azok a neves személyiségek, akiket mindenképpen ismernem kell a napi munkám során, akik megkerülhetetlenek, ha valaki ebben a megyében, városban kulturális újságírással, egyáltalán újságírással kíván foglalkozni. S noha akkor még javában építettük a létező szocializmust, a lap becsületére legyen mondva, nem pártfunkcionáriusok, tanácsi vezetők neve állt a lista élén, hanem Gazdag Erzsié és Kuntár Lajosé. Bevallom azt is utólag, Gazdag Erzsi neve igen, Kuntár Lajosé viszont akkor még semmit nem mondott számomra, pedig Kuntár Lajos már akkor is a vasi újságírás nagy öregjének számított, méghozzá úgy, hogy amint arról az Acta Savariensia sorozatban megjelent, Az én Szombathelyem című válogatáskötetének bevezetőjében beszámol, a szó szoros értelmében véve újságíróként több évtizeden át nem is dolgozhatott. Publikáció azonban rendszeresen napvilágot láttak a lapok, folyóiratok hasábjain, egyszerűen azért, mert politikai hozzáállástól függetlenül valamennyi szerkesztő értékelte azt a hatalmas tudást, tapasztalatot, azonnal fogyasztható stílust, ami Kuntár Lajos tollából eredt. Később persze személyesen is megismerkedtünk, s akkor ifjú és elszánt pályakezdőként nem is igazán mértem fel mekkora dolog, hogy figyelemmel kísérte, olvasta írásaimat. Végtére is személyében igazi polihisztort sikerült megismernem, s valljuk be őszintén, a polihisztorsággal megáldott emberekből mára már hírmondó is alig akad. Állítólag ez a világ nem kedvez a polihisztoroknak. Ugyanakkor némi nagyképűséggel szólva az igazi újságíró mindig is polihisztor egy kicsit. Kuntár Lajos tudatosan vallja még ma is elsősorban újságírónak önmagát, noha sok más, talán megtisztelőbb hivatásra, foglalkozásra is igényt tarthatna. Ráadásul amit ő újságíróként megtestesít, az az újságírás jobbik fele. Jobbik, mert értékeket közvetít, nem olcsó szenzációkat hajszol, ahhoz nyúl és azt örökíti meg, ami a mának íródó, holnap már történelmet hordozó lapokban valóban megörökítésre érdemes. Ez még akkor is igaz, ha az ember csendesen elmosolyodik az Új Vasvármegyében 1947-ben megjelent Kuntár Lajos által jegyzett báli tudósításon, amely ideges rángatózásnak nevezi a báli szezon divatos táncát, a szvinget és inkább a tangót ajánlja helyette. Jó, hogy ez a csendes öniróniát sugalló cikk ott van a kötet végén, kívánom vala87