Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. I. rész - Későbarokk-copf, romantikus, neogótikus és neoromán sírkövek -

Az A/3-as parcellában, szintén az út bal oldalán található részen egy gya­kori típus szép, de erősen roncsolt példáját láthatjuk a parcella belsejében. A pusztuló mészkősír írásrésze ívesen zárul, a megtört oromzaton indás, késő­gót stílusú növényornamentika látható és a szokásos karéjos szárú kereszt. A csúcsívmegoldást itt elkerülik. Ha a temetőben e típus rokonait keressük, meg is találjuk azokat, bár általában gótizálóbb kivitelben. A központi feszülettől jobbra - délre - vezető úton, az A/6-os parcella szé­lén áll a gyönyörű Pék sírkő. Talán e család volt honos Szőlősben is, ahol a temetőben - Szent Gellért és Rumi utcák sarka - hasonlóan szép sírokat ha­gyott. Csinger Péternek köszönhetjük, hogy itt a „kegyeleti parkosítás" elma­radt, s egy emberségesebb megmentésre nyílhat talán lehetőség. Tehát Pék Ferenc (1802-1869) kövét nézve a neogót sírlap típusnak az írás felett csúcs­ívvel záródó - benne körmotívumokkal díszített - s az oromzaton is a csúcs­ívet felül kereszttalapzattal megtörő típusát látjuk. Az oromzat oldalán ha­sonló indás, visszacsavarodó levelek találhatóak, mint az előző síron. A ke­reszten még megvan a feszület. Az előbbiek rokonai azok a típusok, melyeknél a felírás felett, s közvetle­nül az oromzat alatt vakárkádsor található. A román stílus ezen jellegzetes eleme aztán Idegészül egy timpanonszerű oromzattal, azon indás faragással, s legfelül a kereszttel. Nagyon népszerű forma volt ez, az előbb említett sző­lősi sírkősor - kb. 20-25 db - ilyen. Szent Mártonban ilyen a templom szen­télye mögött (AJ2-es parcella) Elek Jánosné (2. kép) 1900 körüli emléke, va­lamivel későbbi Kosztolánczi Józsefé (1920 körül) szintén a közelben. Ha­sonló, de késői példa Szabados Ferencé (ti937), mely a fonna műkőbe való áttételéről tanúskodik (AJ2-es parcella, a szentély mögött). Ebben a parcellá­ban több, erősen benőtt kő található, melyek hasonló típusok lehetnek. Tá­vol innen, a B/7-es egység északkeleti sarkán, megint a régi faragott mészkő kivitelben találkozunk a motívummal az Jmre/c-síron (1910 körül). Itt a ke­reszt talapzatának volutái és a neoromán fejezetek is szépen láthatóak, bár restaurátorra lenne szükség. A másik népszerű típus a már - Kertészné sírja esetében - említett párta­imitációs. Igényes és viszonylag korai lehet a központi körben Vicencz Ma­yeré, felül virtuózán faragott oktogon keresztmetszetű nagy kereszttel. A feli­ratot övező pálcadíszes csúcsívkeret és mellette a kanyargó indák is figyel­met érdemelnek. Ilyen az A/7-es terület közepén az a kicsi, sérült kő, mely Cs... Alajost jelöli. A csúcsíves mezőbe foglalt felirat mellett két háromkaréj, oldalt csavart oszlopok láthatóak. A pártázat feletti kereszt már eltűnt. Az A/4-es parcella keleti részén lévő három Cziczer-Úghy sír közül is ilyen a kö­zépső. Sajnos romlik, feltehetőleg a századforduló körüli lehet. Bonyolult megoldású kő a Bárdossy családé (3. kép) (A/3-as parcella, keleti rész). Szé­les, három írás felületet tartalmaz: a középső csúcsíwel zárul, alatta a Bárdossy címer és háromkaréjok, az oldalsó íves, alacsonyabb táblák felett négykaréj. Itt a sarkok tetején van egy-egy pártás tornyócska, középen, a lépcsőzetes orom­zat tetején pedig kereszt. A legrégibb halott Bárdossy István (1 785-1849). 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom