Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - MŰHELY - Bariska István: „Otthonról én mások megbecsülését és toleranciát hoztam." - Beszélgetés Johann Seedoch burgenlandi levéltár- és könyvtárigazgatóval -

Feleséged, gyermekeid beszélnek horvátul? Feleségem is kicsi korától tud horvátul, a nagyobbik fiam perfekt horvát, a kisebbiknél már fellépett a nemzedéki probléma. Barátai már inkább az iskolában tanultak horvátul. Betegsége megakadályozta az állandó érintkezést a barátaival, de persze jól beszél ő is horvátul. Mégis, a burgenlandi horvát szótár (Bwyenländisch-kroatisches Wörterbuch) összeállítását igen fontosnak tartottad, nem? Hány évet dolgoztál rajta? Ez úgy volt, hogy még a jugoszláviai Horvát Szocialista Köztársasággal kötöttünk a Mogersdorfi Szimpózionon kívül egy kultúrprogramot 1972-ben. Két nagy projektet állítottunk fel. Burgenlandnak is voltak javaslatai a Zágráb, Eisenstadt és Bécs közti együttműködésre. Ezek között szerepelt elsőnek a burgenlandi horvát szótár munkálatainak megkezdése. Másodikként pedig a burgenlandi horvátság monográfiájának megírása és részbeni finanszírozása. A szótár főszerkesztésére a bécsi egyetem akkori szlavisztika-professzorát dr. Joseph Hamm professzort tudtuk megnyerni. Természetesen jelentős szerepet kapott a Zágrábi Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete is. Nekem a Burgelandi Tartományi Kormányhivatal képviselete ill. a kooperáció jutott. Zillingtal (Völgyfalu), Hornstein (Szarvkő), Steinbrunn (Büdöskút) szlavisztikai feltérképezése is az én feladatom volt. Osztrák részről bekerült a szótár finanszírozása a tartományi költségvetésbe. Szeretnék rákérdezni a Nomenklatúra Bizottság, a hely- és dűlőnév-bizottságban betöltött szerepedre. A Burgenlandi Nomenklatúra Bizottság is speciálisnak számít a tartományi között. Volt persze előtte ún. helynévkutató bizottság, de Burgenland 1969ben tett javaslatot a dűlőnév-bizottság felállítására. Ezt akkor a burgenlandi származású dr. Joseph Breu javasolta, aki már 1937-ben megírta disszertációját a horvátság bevándorlásának történetéről a délnémet területeken. Ezt 1970-ben Burgenlandra is összefoglalta. Mint geográfus is tudta, hogy milyen jelentősége van a dűlőnevek revíziójának. Magát a bizottsági munkát a tartományi hivatalon belül a mi osztályunkhoz rendelték. A bizottság nyelvtudósokból, nyelvjáráskutatókból, történészekből állt, persze a magyarul tudó közreműködőkből, továbbá más osztályok, burgenlandi és bécsi földhivatali képviselőből, illetve az adott falvak képviselőiből is állt. Szerény honoráriummal finanszíroztuk az üléseket. Ez a bizottság határozta meg a tagosítások során rögzített legrégibb névforma, vagy a kétnyelvű forma megtartását, függetlenül attól, hogy az horvát-német, horvát-magyar vagy magyar-német stb. volt-e. 43