Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - Kóta Péter: Adalékok Szily püspök és Szombathely mezőváros kapcsolatához

kedik Szombathely története is. A probléma megértéséhez ismertetnünk kell az általános helyzetet. A mezővárosok felszabadulásának első számú feltétele a földesúrral történő megegyezés volt. Az 1649. évi 45. te. ugyanis kimondja, hogy minden olyan királyi kiváltság, amelyet a városok földesuruk tudta, beleegyezése és ajánlása nélkül nyertek, érvénytelen. A földesúr hozzájárulását elősegíthette, ha a városi község királyi támogatást élvezett. Figyelembe kell azonban venni az egyházi mezővárosok sajátos helyzetét: az egyházi földesurak kezét megkötötték a kánoni előírások, amelyek tiltották az egyházi vagyon elidegenítését. Jellemző példa Klimó pécsi püspök esete, aki királyhűségéről volt ismert, és maga nem is ellenezte volna Pécs felszabadítását, de a szükséges pápai jóváhagyást ismételt kérésre sem kapta meg.

35 A királynő a magyar közjogban meglevő főkegyúri jogára hivatkozva is csak 1780-ban, a püspök halála után, a szék üresedését kihasználva tudta keresztülvinni döntését. Győr felszabadítását (pápai jóváhagyás nélkül!) nemcsak a központi kormányszék, a kamara, de az uralkodó személyesen is segítette, II. József pedig általában is támogatta a városok ezirányú törekvéseit.

30 A kalapos király uralkodása idején (1745 után már másodszor) próbálkoztak az egriek: a szabad királyi városi rang elnyeréséért petícióztak, és ekkor bizton számíthattak az egyházellenességéről híres II. Józsefre. Az uralkodó személyes utasítására már ki is állították a privilégiumot, de a király halála megakadályozta a felszabadulást.

37 A mohácsiak is megkísérelték a szabadulást, de harcuk a 18. század végén és a 19. század elején csak részeredményt hozott, a királyi városi státust nem tudták megszerezni. Nyitra, Nagyvárad, Veszprém szintén sikertelenül próbálta lerázni a földesúri terhek nyűgét.

á8 A szabadság elnyerésének második lépcsője a királyi kiváltságlevél megszerzése volt, amit aztán az országgyűlésen kellett becikkelyeztetni. A királyok, mint láttuk, általában jóindulatúan támogatták a városok ügyét, de a rendek a földesurak érdekeinek védelmében - válaszul Szentgyörgy, Bazin és Modor mezővárosoknak az uruk akarata ellenére történt felszabadítására 1608-ban, majd 1649-ben törvényben tiltották az egyoldalii felszabadítást. Hogy milyen bonyolult volt a probléma, és mennyire nem a király személyes döntésén múlt a jogállás megváltozatása, azt mutatja a tény, hogy sokszor még a királyi akarat sem volt elegendő a felszabaduláshoz. A 18. században királyi kiváltságlevelet kapott tíz mezőváros közül nyolc kamarai birtok lévén, felszabadítása viszonylag egyszerííbb esetnek bizonyult, a két egyházi mezőváros ügye azonban olyan kérdéseket vetett föl, amelyeket nem sikerült megnyugtatóan rendezni; Pécs esetében még az országgyűlési becikkelyezés is elmaradt. (Úgy tűnik, Szombathely esetében már a 18. század közepén, a földesúrral folytatott hosszú királyi táblai perben, vagy azzal kapcsolatban fölmerülhetett a szabad királyi városi státus kérdése is, noha a központi probléma nem ez volt. Mindenesetre a köztudatba bekerült a szabad királyi városi státus, hiszen Czollner Mihály Pestről 1759 májusában „Liberae ac Regiae 27