Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - Kóta Péter: Adalékok Szily püspök és Szombathely mezőváros kapcsolatához

közé tartozott.

11 Uradalmából annyi jövedelmet hozott ki, amennyit egyáltalán ki lehetett hozni.

12 Ez a törekvése értelmezhető kizsákmányolásként is, de mind jó cél érdekében történt: maradandó alkotásokkal, intézményekkel gyarapította a várost. Az új püspök legfőbb feladatának érezte székhelyének - amely nem rendelkezett egy önálló püspökség intézményrendszerével - méltó felszerelését. Megérkezése után szinte azonnal nagyszabású építkezésbe fogott a már leromlott állagú vár helyén. Építő tevékenysége okozta a legtöbb vitát a polgársággal. Az elsőként megkezdett papi szeminárium elhelyezésekor figyelembe vette az akkor még meglevő várárok helyzetét és a szeminárium épületének sarkát annak belső szélére illesztette. A püspöki palota helyének kijelölésekor azonban már eltért a funkcióját vesztett árok belső határától. Abból kiindulva, hogy a vár annak árkával együtt alkot egészet, és mindenestül a püspökség birtoka, a palota helyét a volt várároknak a város felőli széléhez igazította. Az ingatlanok határainak vitatása során 1782-ben helyszíni szemlére került sor, amelynek során jegyzőkönyvben rögzítették a régi határokat.

13 A városiak nem ismerték el a püspökség által meghúzott határokat. A vár területének felhasználása során a telekhatárok kérdésében továbbra is fennmaradt az értelmezési különbség a püspök és a polgárok között. A püspöki palota és a tervezett székesegyház környékének rendezése kapcsán, az esetleges konfliktus megelőzésére újból rögzíteni kellett bizonyos telekhatárokat. „... minthogy a régi vámszedő hely áthelyezésével a vámházat is, amely azelőtt az új püspöki rezidencia északi oldalánál a vár sáncában volt, onnan eltávolították, magát a várárkot pedig a környező épületek meg utcák szépsége és összhangja érdekében feltöltötték, azért, hogy ebből a vár telkének széle, és az árok korábbi helye, vagyis végződése tárgyában idővel a városiak vitát ne támaszthassanak,'"

14

' 1786-ban Szily kérésére a vármegye Zárka György szolgabíró vezetésével az uradalmi fiskális és városi szenátorok bevonásával bizottságot küldött ki, melynek feladata volt, hogy helyszíni szemle által határozza meg: a vámkerék azon a helyen van-e, amelyen az új épület (a püspöki palota) építésekor és a várárok betemetésekor volt. A főszolgabíró tanúsítványa szerint „az előbb mondott vámkerék és az ahhoz kapcsolt igen nagy kőasztal, amely még mikor állt a régi vámház, a vámos - úgy is, mint uradalmi korcsmáros -piaca előtt őriztetett, és az ott italt fogyasztóknak asztalul szolgált, most annak a kőoszlopocskának a tetejétől, amelyhez az úri rezidencia frontján vezetett vas láncok kapcsolódnak, a tér felé egyenes vonalban (mérve) három ölnyi távolságban van. Ez ellen az említett jelen levő városiak, bár a kerék távolságát és helyzetét nem tagadhatták, tiltakoztak, nehogy ez a szemle, az ő jogaikat és hasznaikat most vagy a jövőben csorbítsa. "

15 A városiak a jegyzőkönyv tanúsága szerint „az említett vám keréknek és Kő Asztalnak Helyét eő nagysága várbéli fundussó,n lenni nem csak helyben lenni meg nem ismerték ..." hanem tiltakozásukat jelentették be.

16 m