Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - Sill Ferenc: A püspöki kert

Ebből a földszinti teremből ma is meglévő kijárati ajtó nyílott a kertbe, amelyet egy középső főútvonal hosszanti irányban osztott ketté, négy út pedig derékszögben keresztezte ezt az utat. Ezzel hat zöld mezőt határoltak el és a pontosan kimért parcellák közepén virágos gruppok voltak. Ez a kert két év alatt zöld bokrokkal, virágzó ágyasokkal ékes környezetet biztosított az épületekkel és magas fallal zárt térben, amikor Dorffmaister megbízást kapott, hogy Vergilius műve, az Aeneis alapján mitológiai személyek látszat szerinti szobrait, szoborcsoportjait fesse meg a termet tagoló, márvány faragványokat utánzó lizénák, konzolok és látszatosan megnyílt falfülkék felületén. Tudatos tervezés eredménye, hogy amint a természetes kert környezetéből a látogató a múzeumi terembe lépett, a terem déli falán, továbbá a jobb és bal záró falán ugyanolyan kerti tájképeket láthatott, bár sokkal gazdagabb régészeti emlékekkel zsúfoltan, mint ami a kertben szerényebb emlékekkel látható volt. Dorffmaister - a művésznek egyébként éppen e teremben található ilyen formán az aláírása - a terem falain oszlopokkal, nyílásokkal tagolt fülkéket alakított ki, sziklás-köves szökőkutak, hínáros tavak környezetét alkotta meg látszatosan. A kívül díszlő kertet a terem falfelületén mintegy továbbvitte, képzelt kertet alkotva, amelyben postamensen szobrok állnak, és metszetekről, festői megoldásban készített vízvezeték-romok, római díszkapu-építmények is láthatók. E környezetet még gazdagítja azoknak a római feliratos emlékeknek méretpontos festői másolata, amelyek akkor természetes valóságukban is ott a helyszínen voltak láthatók. A festmény 1784-ben készült el, tehát mintegy teljesebbé tette, művészi kivitelével eszmeileg is gazdagította a Szily által megálmodott „ rom-kertet".

ia A püspöki kert e legpompázatosabb része a további nagyvonalú tervek miatt csak mintegy tíz évig díszlett. Szily püspök ugyanis kezdettől fogva dédelgette magában az új székesegyház építésének a tervét. Volt ugyan olyan elgondolása is, hogy a régi vártemplomot alakítja át székesegyházzá. Ezt az ötletet mégis elvetette, mert számított a városlakók számának növekedésére. Végülis teljesen új, nagyarányú székesegyház terveit készíttette el Hefele építésszel és úgy gondolta, hogy a Fő tér és a püspöki palota között építteti fel. A telekárakat az érdekelt tulajdonosok olyan magasra emelték, hogy a püspök ezt a területet nem tudta megszerezni.

13 Ekkor adta Hefele azt az ötletet, hogy a palota és a szeminárium között épüljön fel a székesegyház. Ennek a javaslatnak, amelyet Szily végülis elfogadott, az lett a következménye, hogy lebontották a vártemplomot, a romos püspökvárat, és felszámolták a már szépen viruló kertet azzal a fallal együtt, amely a palotát a szeminárium épületével összekapcsolta. A székesegyház alapjait 1791. év tavaszán mérték ki, így a püspöki palota mellett kialakított díszkert eltűnt, de a tervezett kertnek az a része, amelyet az írott források „kisebb kertnek" neveznek, a székesegyház felépítése után „püspökkert" néven megmaradt. Ez parkosított és gondozott kertként művelt terület volt, egy részén a mai autóbusz állomás épült fel, másik része a szemináriumhoz tartozott. Ezen a területen 1938-ban és a későbbi évtizedekben is fontos ásatások kezdődtek és ma is Romkertként ismerjük.

1 16