Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Tilcsik György: Egy csizmadiamester karrierje a reformkori Szombathelyen

hivatali ranglétrát 1885-ben főjegyzővé, 1894. február 24-én második alpol­gármesterré, 1896. november 25-én polgármesterré, majd 1897. október 25­én Budapest főpolgármesterévé választottak, és e tisztséget 1906. május 12­éig viselte. 1898-tól a főrendi ház örökös tagjává, 1910-ben pedig országgyű­lési képviselővé választották. 1915. március 12-én, Budapesten halt meg. ia;i Legfiatalabb testvérük, Emília színésznő lett, aki rendkívül fiatalon, már 17 éves korában a Nemzeti Színház tagja lett. A századfordulón Jászai Mari mellett a legnevesebb drámai művésznőként tartottak számon, aki számos nagysikerű színpadi alakítás mellett szerepelt az 1901-ben forgatott első magyar filmben is. Férje, Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója volt, majd annak halála után Párdány Oszkárhoz ment nőül. Márkus Emília 1949. december 24-én, Budapesten hunyt el. m EPILÓGUS Amikor Horváth Boldizsár temetésén a Kerepesi úti temetőben 1898. októ­ber 30-án, vasárnap délután 3 órakor összesereglettek a gyászolók, többek között megjelent Szilágyi Dezső a képviselőház elnöke, Erdély Sándor igaz­ságügyminiszter, a Vas megyéből Budapestre származott Széli Kálmán, to­vábbá Széli Ignác, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára és Szabó Miklós, a Magyar Királyi Kúria elnöke is. A budapesti jogászvilág színe-java mellett ott volt Vas megye és Szombathely város küldöttsége is, élükön Reiszig Ede főispánnal és Károlyi Antal alispánnal, valamint Ehen Gyula polgármesterrel. A rokonság soraiban hasonlóan illusztris személyiségek je­lentek meg, hiszen a sír mellett ott állt Budapest főpolgármestere, a képvi­selőház alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az Országos Képtár igazgatója, az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatója, a Buda­pesti Királyi Tábla tanácselnöke, valamint a kor egyik legnevesebb és legün­nepeltebb színésznője. 185 Vajon gondolt-e a közülük bárki is az egykor „... ifjú csizmadia mester, musai, T[ekintetesj N[emes] Sopron vármegyei születés[ű], 22 esztendős, Írástudó, pápista, nőtlen..." 126 fiatalemberre, aid Szombathely mezőváros ta­nácsa 1816. március 16-ai ülésén miután lefizette az ilyenkor szokásos ún. polgártaksát a szokott formulare szerint a purgerségre meghiteztetett ...** 127 ? Aligha. Nyilván mindannyian az egykori igazságügyminisztert gyászolták, de ta­lán valamelyik közeli családtag, ha csak egy pillanatig is, de megemlékezett az elhunyt apjáról, Budapest főpolgármesterének vagy a kor egyik legjobb és legnevesebb színésznőjének nagyapjáról, arról az 1810-es évek közepén Szombathelyre települt fiatal csizmadiamesterről, aki házassága révén hama­rosan viszonylag kedvező gazdasági feltételek közé kerül, és aki eredeti szak­máját fokozatosan feladva, jól alkalmazkodott az adott idő és hely által kínált lehetőségekhez, miközben pedig még egy figyelemreméltóan gyors közhivatali pályát befutva, csaknem Szombathely város bírája lett. Felké­szültsége, ügyessége és rátermettsége révén olyan új foglalkozást talált, 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom