Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Tilcsik György: Egy csizmadiamester karrierje a reformkori Szombathelyen

mint érmét hagyott, melyek összértéke 749 vft 9 1/2 kr volt, és amelyekkel kapcsolatosan az örökhagyó előírta, hogy férje az azért kapott pénzt mindaddig, amíg szükség nem lesz rá, biztos helyen kamatoztassa. Horváth egyébként a pénzek és érmék értékesítéséből befolyt összeget kipótolta 1.000 vft-ra, és valószínűsíthetően ezen összeget kamatoztatva teljesítette neje végakaratát.*

2 Azt, hogy Horváth József valóban kiegyensúlyozott körülményeket tudott teremteni családja számára az is tanúskodik, hogy 1838. július 22-én - tehát alig két héttel neje halála előtt - 3.000 vft-ért és némi járulékos költségért Vagner Mihálytól megvásároltak egy, a Kám (ma: Szily) utcában lévő házrészt, továbbá az ahhoz tartozó erdőt, palántás és káposztás földet. A szerződés aláírásakor Horváthék 500 vft foglalót adtak, míg a fennmaradó, hátralékos összeget a városi tanács előtt történt felvallás napján, 1838. október 27-én fizette le az akkora már fiatalon megözvegyült csizmadiamester és kereskedő.*

3 Egyértelműen állítható, hogy Horváth sikeres üzleti, kereskedői tevékenysége is közrejátszott abban, hogy alig két évtizeddel a városba való betelepedése után elnyerte a városi pénzügyigazgatás talán legfontosabb, kifejezetten bizalmi feladatot jelentő tisztségét, amelynek nyilván a legjobb tudása szerint igyekezett megfelelni. Erre enged következtetni, hogy az általa elkészített éves számadásokban - leszámítva az 1839 áprilisa és az 184-0 áprilisa közötti időszakról összeállítottat - a számvevői hivatal csupán néhány, kisebb súlyú kifogást talált.** Vélhetően ennek volt köszönhető, hogy Horváthot e tisztségben 1839-ben,

45 majd 1842-ben újraválasztották,

46 sőt utóbbi alkalommal, tehát 1842 áprilisában ismét nagyot lépett előre a hivatali hierarchiában, hiszen ekkor belső tanácsossá is megválasztották,

47 mely hivatalt egyébként 1848 májusáig viselte.

48 A belső tanácsosi tisztség már azt jelentette, hogy Horváth József a Szombathely mindennapi életét közvetlenül irányító legszűkebb politikai és hivatali elit tagjai közé lépett, és az a tény, hogy mindeközben ellátta a városi házipénztár kezelőjének feladatait, mindkét funkció - egyébként külön-külön sem kis -jelentőségét még tovább növelte. Horváth ekkora - tehát az 1840-es évek elejére - már érzékelhetően gyarapodó vagyonát, pontosabban annak az üzletmentből kivonható részét szívesen fektette további ingatlanvásárlásokba. így 1842. szeptember 10-én Hegyi Józseftől és Hegyi Rozáliától 1.090 vft 50 kr-ért, továbbá 8 vft 30 kr ún. valláspénzért 6 hold elzálogosított szántóföldet,

49 majd alig öt hét múlva egy, a kezén lévő 2 hold területű földből felesége rokonai által bírt egyharmad részt, azaz 2/3 hold területű szántót 40 vft-ért és 2 vft 30 kr valláspénzért vásárolt meg Szombathely határában.

00 Ehhez kapcsolódó esemény volt, hogy Horváth a két ingatlanvásárlás között, a városi tanács 1842. szeptember 17-én kelt engedélyével a polgári ispotály pénztárából 600 vft-ot vett fel, évi 6 %-os kamatra,

31 amelyre feltehetőleg az előbbi ingatlanvásárláshoz volt szüksége. Emellett hősünk továbbra is folytatta a gubaccsal való kereskedést, sőt vélhetően ekkorra már egyre inkább ez képezte jövedelmeinek fő forrását. Előbb a 1841. szeptember 3-ai licitáción Fleischl Salamon József, óperinti zsidóval közösen 106 pft-ért vették bérbe a gubacsszedési jogot a várostól,

52 10