Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
1. szám - ADATTÁR - Négyesi Lajos: Henrik Ottendorf szentgotthárdi csatát ábrázoló metszetének hitelessége a terepen végzett kutatások tükrében
A CSATA ESEMÉNYEINEK ÁBRÁZOLÁSA Mielőtt egyes kérdésekkel részletesen foglalkoznék, röviden ismertetem az események menetét. A törökök Zrínyiújvár elfoglalása után Bécs ellen indultak. Montecuccoli hadaival a Rába vonalában akarta megakadályozni az ellenség átkelését és továbbjutását. A törökök Körmendnél érték el a folyót, azonban átkelési kísérletüket a keresztény erók visszaverték. Ekkor nyugati irányba vonultak tovább a Rába jobb partján. Előbb Csákánynál álltak meg, majd Szentgotthárd mellett elhaladva Rábatótfalu és Alsószölnök között letáborozott a mintegy 120-130.000 fős sereg. A keresztény hadak velük szemben mintegy 4 kilométer hosszan helyezkedtek el a Nagyfalu feletti hegyek alsó lejtőin. A törökök július 31-én kihasználva a Nagyfalu alatti Rába-hurok azon előnyeit, hogy a falu és az attól nyugatra húzódó erdő eltakarta hadmozdulataikat és akadályozta a keresztény sereg gyors ellentámadását, másnap hajnalig mintegy 12.000 emberrel átkeltek a bal partra. Augusztus 1-én a keresztény erők elhamarkodott támadást indítottak a török hídfőállás ellen, amit a törökök visszavertek, majd a támadást folytatva egészen a középen táborozó birodalmi sereg málhájáig jutottak. A bal szárnyon álló Rajnai-szövetség csapatainak ellenlökése azonban visszaszorította őket a Rába-hurokba. A keresztény sereg vezérkara a déli órákban az általános támadás megindítása mellett döntött, melyet a sereg a folyó-hurokkal szemben széles arcvonalon szétbontakozva hajtott végre. A támadás döntő fázisában a jobb szárnyon biztosítási feladattal felállított Pio és Speck ezredek is bekapcsolódtak a támadásba. A hurok nyugati szegélyén húzódó mocsaras bozótban előretörve a törökök hátába kerültek és meglepetésszerű támadásukkal elvágták őket a gázlótól, melyen átkeltek. A két irányból érkező támadás hatására a törökök között pánik tört ki és rendezetlen tömegben menekültek a Rábán keresztül vissza a jobb partra. A továbbiakban elsősorban a török hídfőállás kialakításával kívánok részletesen foglalkozni. A Rábán először janicsárok keltek át, akik lövészárkokkal megerősített állásokat építettek ki a hídfőállás biztosítására. A források csak arról írnak, hogy a hurok keleti oldalán 10-12 árok húzódott egymástól 40 lépésre. Egyéb adatok hiányában Perjés Géza a taktika szabályait alkalmazva rekonstruálja a hídfőt. Az átkelőhelyet biztosító állások szárnyainak a folyóra kell támaszkodni. így vázlatán a hurok ÉK-i sarkába rajzolt negyedkörívekben jelenik meg a hídfőállás. (2/b. sz. vázlat) 47