Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Nagy Zoltán: Az őrség világa asszonyi szemmel

a kalendáriumot. Az újabb téglaházakat is alaposan leírja Avas Kálmánná. Itt már tágas a konyha, nagyobb a jómód. Díszítik is fal védővel, fűszertartókkal, a stelázsi helyére modern kaszni kerül. Az elsőszobába reprezentációs bútor: szekrény, tornyos ágyak, tükrös kredenc, néha még dívány is kerül, míg a hátulsó kisebb szobába a régimódi holmi megmarad. Élvezet olvasni Irénke nénit, mikor a szekrény belvilágáról beszél, hiszen szép volt egy olyan elrendezésű szekrény, amibe csak ünneplők voltak. Szép fehér új lepedők, piros és fehér felszedett hímes abroszok, törölközők, kenyérruhák sorakoztak egymás alatt. A lenfeldolgozásáról híres Őrségben maguk állították elő a férfiak és nők számára a testi ruhát, a széles rojtos gatyát, a szép fehér, fehérrel hímzett ümögöt, nőknek a pucaszoknyát, mely felett egy felsőt hordtak. A könyv az élet nagy eseményeit a születést; a néha országra szóló, lakodalomnak is beillő paszitát, a szerzők leányközvetítéseit, az elutasító levél, a zsúp mibenlétét, a háztűznézőt, a kézfogót, jegykendőváltást, móríngolást és a fényes lakodalmat részletesen tárgyalva úja le. A Kerka mente falvainak három napos lakodalmain felszolgált étkeket felsorolni is nehéz. Legrégebben a főtt hús járta paradicsommártással, vagy ecetes tormával. Ezután tyúkaprólék rizzsel, hajdinával következett. Utána jött az elmaradhatatlan jó húsos káposzta, majd a túros, mákos rétes, perec, kalács és a kuglóf, míg végezetül a pecsenye és a hurka savanyúsággal következett. A halálról Avas Kálmánné nem szívesen mesél. A halotti tor leírásán kívül a sökfa, kopjafa állítás szokásának említése érdekes, valamint az a megjegyzése, hogy a régi őrségi temetőkbe a súokra virágot nem ültettek, nem is vittek soha. Egy év elteltével nyúltak a sírhoz, melyet domborúra eligazítottak, ami úgy is maradt. Nem nőtt azon más mint fű és vadvirág. A nyolcvan oldalas kis kötet utolsó oldalai igen értékesek. Avas Kálmánné publikációinak és kéziratamak jegyzékét lelhetjük fel itt gyűjtőmunkáját évről-évre követően. Irénke nénit minden érdekelte. Remélhető, hogy az olvasókat is mindaz érdekelni fogja, amit e kötetben róla és az őrségi emberekről megtudhatunk. Méltó könyvvel emlékezünk rá egy évtizeddel halála után. (Avas Kálmánné: Az őrségi ember élete. Szerk. M. Kozár Mária. Szombathely, 1998. 80 p. (Vas megye néprajzi kincsestára; 2.) ) NAGY ZOLTÁN 90