Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - VITA - Négyesi Lajos: Válasz Dénes Józsefnek, avagy hitelesek-e a vedúták?

Jómagam 1993 óta foglalkozom csatatérkutatással és az a célom, hogy a csatatérkutatást a hadtörténelmi kutatás önálló területeként fogadtassam el. Hasonlóan a történettudomány és a régészet kapcsolatához: a csatatérkutatás - mint „hadtörténeti régészet" -, a hadtörténelem egyik segédtudománya, mely terepen végzett kutatásokkal, a térinformatika és a szaktudományok eszközeit felhasználva, hadtörténelmi események minél hitelesebb rekonstruálását végzi. Tizen tevékenység fontos forrásai a hiteles vedúták. A csatatérkutatás szempontjából a forráskutató egyik legfontosabb eszköze a terepábrázolás beazonosíthatósága. Szerencsére a csataképek között ezek aránya a vár ábrázolásoknál nagyobb. 1998 nyarán sikerült beazonosítanom egy, az 1685-ös táti csatát ábrázoló metszet készítésének helyét. Veress D. Csaba a nagyharsányi (ún. második mohácsi) csata helyének behatárolásánál a vedúták információira is támaszkodott, így sikerült a forrásokban említett titokzatos Tótfalu helyét a mai Villány területére beazonosítania. Egyébként az itt vizsgált metszeteken egy elpusztult kolostor romja is látható, melyet a terepen az adott helyen a felszíni maradványok jeleznek és levéltári források hitelesítenek. (Adalék az Ottendorf által ábrázolt ismeretlen falu kérdéséhez). Hasonló sikert hozott az 1601-es bodajk-iszkaszentgyörgyi csata terepbejárása során általam használt két metszet, melyek készítésének helyét szintén sikerült pontosan meghatározni. A két metszetet Veress D. Csaba közölte a Székesfehérvárral foglalkozó vártörténeti munkájában. A dolog érdekessége, hogy Ö terepbejárás nélkül, pusztán az eseményábrázolás alapján is hitelesnek fogadta el az említett vedútákat. Hasonlóan korabeli ábrázolásokat használt kutatásai során Lénárt Sándor mérnök százados, aki az 1596-os mezőkeresztesi csata kulcskérdésének számító patakok és átkelőhelyek behatárolását végezte el, bár itt a látképi hitelesség nem bizonyított.' Ezt a néhány példát csak azért soroltam fel, hogy ezzel is alátámasszam Dénes József idézett gondolatát. A vedúták hitelességét vizsgálni kell, mert a hiteles ábrázolások a hadtörténelem értékes fonásai. JEGYZETEK Részletesebben lásd. Veress D. Csaba: Hol zajlott le a „második mohácsi" vagy a „harsány-hegyi csata" 1687. augusztus 12-én? In: A török elleni visszafoglaló háborúk történetéből, 1686-1688. Pécs, 1989. 51-61. p. 2 Veress D. Csaba - Siklósi Gyula: Székesfehérvár a királyok városa. Bp. 1990.140-141. p. 3 A szerző szíves közlése és kézirata alapján, melyet, a rendelkezésemre bocsátott, amit ezúton is köszönök. A tanulmány megjelenés alatt a Hadtörténelmi Közleményekben. NÉGYESI LAJOS 81