Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

tóczy parlamenti megszólalásait végigtekintve ugyanis nincs nyoma annak, hogy egyáltalán utalna az esetre, ha nem tekintjük ilyennek, hogy egyik Herman Ottóval folytatott, személyeskedésektói sem mentes vitája során íélhozta: „képviselő úr igen jól mulatott egy bizonyos kastélyban, amelyben történt dolgok miatt a zsidók részéről évek hosszú sirán át íblytattatott ellenem azon gyalázatos fondorkodás, a melynek hogy nem estem áldozatul, sem a zsidóknak, sem másnak, hanem magamnak köszönhetem." Ld. Az 1881. évi September hó 24-ére hirdetett Országgyűlés Nyomtatványai. Képviselőház - Napló Xm. Fenyvessy Adolf és Kányi Manó gyorsíró főnökök közreműködése mellett szerk. P. Szathmáry Károly. Bp. 1884. Istóczy Győző: Emlékiratfélék és egyebek. Bp. 1911. (továbbiakban: Istóczy, 1911.) 64 p. Pl. azt állítja, saját jószántából lépett Id a Szabadelvű Pártból, holott kizárását akarta így megelőzni, lásd: Kubinszky: i. m. 140. p.; Istóczy, 1911. 9-10. p. 9 Istóczy, 1906. 24. p. ° Istóczy, 1911. 1-3. p. Kubinszky: i. m. 55. p. „Törvényszéki bíró korában, 1870-ben a baltavári uradalom árverését vezette, és itt az egyik megyebeli gazdag zsidó család tagja saját neve helyett távollévő apja nevét mondta be, alti azután azon a címen, hogy fiától írásbeli meghatalmazást nem keitek, az árverést megsemmisíttette. Az újra kitűzött árverésen csalt jóval alacsonyabb összegeket lehetett elérni, ezért a hitelezők hatvanezer forint erejéig kártérítési pert indítottalt Istóczy ellen, alti erre csalási bűnpert indított az apja nevét az árverésen jogtalanul használó üú ellen. Az évekig elhúzódó pereskedés végére a Kúria ítélete tette a pontot, amellyel Istóczyt felmentette." Rácskay: i. m. 547. p. „Törvényszéki bíró korában a baltavári uradalom árverését vezette. A vevőként jelentkező egyik megyebeli gazdag zsidó család tagja saját neve helyett távollévő édesapja nevét mondta be, aid azután azon az alapon, hogy fiától írásbeli meghatalmazást nem kéltek, az árverést megsemmisítette. Az új kártérítési eljáráson jóval kevesebb összegéit lehetett eladni a birtokoltat. Ezért a hitelezők hatvanezer forint erejéig kártérítési pert indítottalt Istóczy ellen. 0 viszont családi bűnpert indított az apja nevét jogtalanul használó íiá ellen. Az ügy éveldg elhúzódott, végül a Kúria tett rá pontot - Istóczyt felmentve." Anrew Handler is egyszerű utalásnál némiképp bővebben emlékezik meg az ügyről nehezen hozzáférhető, és ezért talán kevésbé ismert Istóczy-életrajzában (An early blueprint for Zionism. Boulder-New-York, 1987. 15. p.) Leírásában éppúgy Bosnyákra támaszkodik, mint az idézett munkák. 2 ' Bosnyák: i. m. 23. p. „Vallomásában elmondotta, hogy 1870-ben mint törvényszéki bíró vezette a baltavári uradalom árverését. Az árverés során az egyik megyebeli dúsgazdag zsidó család tagja félrevezette Istóczyt, saját neve helyett a távollévő apja nevét mondotta be, aid azután azon a címen, hogy a fiától az írásbeli meghatalmazást nem kérték, az árverést megsemmisítette. A bécsi zsidó nagykapitalisták megbízottja megkísérelte Istóczyt nagyobb összeg felajánlásával arra bírni, hogy ne ártsa magát tovább az ügybe. Miután Istóczy nem adta oda magát eszköznek ehhez a becstelen és közönséges játéldioz, megindult ellene a késhegyig menő harc. Hamis és valótlan tanúvallomások alapján megsemmisített árverés miatt, - miután az újabb árverésen jóval alacsonyabb összeget lehetett elérni, - a károsult hitelezők hatvanezer forint erejéig kártérítési 62