Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

s egyebek címmel. Ez a könyvecske általában is alig tartalmaz hasznosítható mformációt, s a leírt tények sem minden esetben hozhatók összhangba a valósággal, egyszóval inkább tekinthetjük propagandairatnak, mint forrásnak Istóczy életútjára nézve. Mindenesetre, bárrnily meglepő, életének erre a meghatározó élményére csak utal ebben az írásban. „Ez az affaire, a melynek többé aztán a mai napig véget nem ért folyományai következtében én, úgy látszik most már egész életemre, egy valóságos »száraz« martyr lettem" írja, majd már idézett, néhány évvel korábban megjelent pamfletjéhez, A magyar antiszemitapárt megsemmisítése stb. című irományához utasít, mondván, ott „bővebben" írt az esetről. Ezzel szemben, bár itt kétségkívül bővebben van szó a baltavári ügyről, érdemben semmivel sincs több információ az eseményekre vonatkozóan, mint az előző írásban. A mű első néhány oldala adalékokkal szolgál arra nézve, Istóczy hogyan élte meg az „ affaire "-t, de az ügy érdeme szempontjából nem jelent támpontot. Sajátos módon itt is egy másik írást említ, amelyből tájékozódni lehetne, mégpedig Bartha Miklós Kazárfoldön című könyvét. Nos, Bartha még csak hasonló kérdéseket sem taglal, a baltavári árverés pedig végképp nem képezi tárgyát egészen más témájú könyvének. Ez az információ inkább ahhoz szolgál adalékként, az idő előrehaladtával mennyire nem tények, hanem - és nyilván nem véletlenül - csupán bizonyos benyomások, hangulatok maradtak fontosak Istóczy számára. Két helyen találkozhatunk a történeti irodalomban az ügy viszonylag részletes - egyszerű utaláson túlmenő - ismertetésével. Az egyik Kubinszky Judit Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890 című könyvében található, a másik pedig Rácskay Jenőnek a Vas megyei antiszemitizmusról írt cikkében. A két szöveg hasonlósága annyira szembeszökő, hogy nem lehet kétséges, valamiféle „genetikai" kapcsolat van közöttük. A helyzetet bonyolítja, hogy egyikük sem hivatkozik forrásra ezzel a szövegrészlettel kapcsolatban. A tartalmi elemek és a hivatkozáshiány egyaránt arra utal, hogy rnindkettőjük ősforrása Bosnyák Zoltán Istóczyéletrajza (vagy kvázi-életrajza) lehetett. Bosnyák szövege az idézetteknél hosszabb, de a kihúzott részekben nincs már érdemi információ. Kubinszky egyszerűen levagdosta a túlzásokat, s az erős érzelmi töltetre utaló kifejezéseket az eredetiből. Rácskay élihez képest már csak apró változásokat eszközölt. Ami igazán meglepő, hogy a tényekre nézve mind Rácskay, mind Kubinszky kritika nélkül elfogadja Bosnyáknak Istóczy beszámolójára alapozott leírását. Hogy Istóczy nem elfogulatlan az ügyben, az nem kérdés, de a „Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet" háborús bűnösként elítélt igazgatójának könyve sem tekinthető sine ira et studio forrásértékű munkának. 46