Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
3. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Kisalföldi művészeti lexikon
KISALFÖLDI MŰVÉSZETI LEXIKON Kezemben Salamon Nándor lexikona. Eltűnődöm rajta. Tipikus kelet-európai szerzői sors. Makacs, látszólag önmagáért való igyekezet. Magárahagyatottság. S amikor a könyv kész, akkor már természetes a felszabadult öröm, hogy mégsem roppant bele. A kívülálló, passzív szemlélők lelkiismeretfurdalása megszűnik, s a művet úgy kezdik használni, mintha az eleve a természet része, a mindennapi élet velejárója lenne. Az Előszó minderről és másról is szinte teljes értékűen tájékoztatja az olvasót. Közel 1.200 személy élete, sorsa elevenedik meg a szűkreszabott ismertetésekben. Ezek tényleg elkerülik az értékelés minden fajtáját, de - és ez nem hiba - nem mentesek a személyes kötődés, ismeretség talán öntudatlanul is megnyilvánuló apró jeleitől. A szereplők egy része a művészeti lexikon írás valódi felfedezése. A régi századok mesterein túl olyanok is ide tartoznak, akiket csak néhány említés, kiállítási alkalom stb. köt a szűkebb tájhoz, s olyanok is, akiknek itteni indulását követően távoli országok, pl. Amerika, Ausztrália adták meg a kibontakozás, az érvényesülés lehetőségét. A válogatás időben a 16. századtól napjainkig ismerteti a művészettel foglalkozókat, ami logikusan egybeesik a „nevesíthető művészek" itteni megjelenésével. Kérdés viszont, hogy az érintettek körét mennyire következetesen vette figyelembe. Az alcím (Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók) az eredeti célkitűzést jól körülírta. A szerző munka közben ébredt rá arra, hogy „az iparművészetek különféle ágazataiban tevékenykedők sem mellőzhetők". Ezzel - helyesen - tágabbra tárta a kapukat, de nem következetesen. Szerepel a lexikonban pl. Seltenliofer Frigyes soproni harangöntő, de családjából is csak ő, míg pl. a többi soproni, vagy győri harangöntő, mint a híres Mendelek, kimaradtak. Hiányoznak a könyvkötők és hasonló iparágak. Felvethető a fotóművészek és a filmesek mellőzése is. A művészi kifejezést segítő technika ugyanis nem szerepel vízválasztóként, hiszen a komputer-grafika egyes művelői bekerülhettek a gyűjteménybe. A területi lehatárolás is vethet fel kérdéseket, de véleményem szerint az mégis jól sikerült. A neveket olvasva azonban feltűnik, hogy - különösen századunkban - mennyire jellemző a művészek lakóhely változtatása. A könyv nézőpontjából a centrum természetesen Győr, ahová számos Vas megyei származású, vagy itt élő művész kapcsolódik valahogy. Felsorolásuk nagy számuk miatt lehetetlen, ami arra figyelmeztet, hogy a vasiak legalább olyan haszonnal forgathatják a könyvet, mint Győr megyei szomszédahik. Példának - bizonyos hiányérzettel - elődöm, Péter 92