Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: Csempeszkopács szolgálatában. - Beszélgetés Pungor Zoltánnal -

nák kapcsán itt jegyzem meg, hogy anyai őseim, a Szilassyak, Háromszékből, Udvarhely környékéről kerültek ide Vas megyébe. 1973-ban sikerült először egykori elődeim szülőföldjére látogatnom.) 14 éves koromban katonai középiskolába szerettem volna menni, de a szülői beleegyezést nem kaptam meg, helyette, mivel lovagolni is szerettem, Szombathelyen a mezőgazdasági technikumba iratkoztam be. A technikumban jó humán és szakmai ismeretekkel rendelkező tanárok keze közé kerültem. Az itt tanító szakemberek közül sokan voltak olyanok, akiket politikai mellőzés vagy egyéb kényszer folytán a nagy mintagazdaságokból vagy akadémiákról - pl. Mosonmagyaróvárról, Keszthelyről - eltávolítottak, és itt találtak viszonylagos menedéket. Érettségi után egy évig dolgoztam a szakmámban. 1958-ban már elhatároztatott, hogy az egyéni gazdálkodásnak el kell tűnnie. Elkezdték intenzíven szervezni a termelőszövetkezeteket. 1959-ben, az akkor Szombathelyen induló tanítóképzőbe iratkoztam be, nappali tagozatra. A harmadik év végén a szakdolgozatomat Vas megye reformkori népműveléséből írtam. Mindenki készséges, figyelmes volt hozzám, hiszen egy fiatalember vette a fáradságot és valami olyasmire adta a fejét, ami nem volt mindennapos akkoriban: szakdolgozatom nagyrészt forráskutatásra alapozódott. Alighogy kihelyeztek Rábakovácsiba tanítónak, megkeresett Kuntár Lajos a megyei könyvtártól, hogy módszertani könyvtárosnak bemennéke a könyvtárba dolgozni. így töltöttem két évet a megyei könyvtárban. 1964-ben úgy döntöttem, szeretnék ismét tanítani. A felsőcsatári általános iskolába kerültem. Ezzel párhuzamosan a pécsi tanárképző főiskolán rajz szakot végeztem, ahol megismerkedtem a néprajzzal is. Nem volt idegen tőlem ez a tárgy, mert 1958-ig Csempeszkopácson olyan környezetben éltem - Szombathelyhez közel de villanyvilágítás nélkül ahol, a falusi esték mások voltak, mint a már villannyal ellátott településeken. Erről fentebb szóltam. A néprajz iránti kötődésem így tehát megmaradt. Csempeszkopács neve összeforrott szépen helyreállított középkori templomával. Mit jelentett ez a saját életedben? A pécsi főiskolán szakdolgozatomat Csempeszkopács románkori templomának műtörténeti ismertetéséből készítettem el. Ez volt az a „munkám", amelyik először látott napvilágot egy olyan kiadványban, amit akkor én szakmai szempontból kellő rangúnak, nívósnak éreztem. A Vasi Szemle 1968. évi 2. számában jelent meg a tanulmány. Ebben azért, ellentétben az első szakdolgozatommal, annyi igazi forrásanyaggal nem találkozhattam, hanem rá voltam utalva az elődök templomról írt korábbi 39