Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Göncz László: A Mura mente némely társadalmi jellemzői a századfordulón.

%-a - beszélte a magyar nyelvet, ezért a papnak, a tanítónak és a jegyzőnek egyaránt meg kellett tanulni „vendül". A mai helyzethez ezt az arányt lehetetlen viszonyítani, hiszen ma már Európában az őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosság döntő többsége beszéli a többségi nemzet nyelvét. A fenti jelenség azért is érdekes, mert ugyanakkor a kultúra terén a magyar művelődési értékek domináltak, a magyar építészeti jelleg a szlovének által lakott vidékre is vonatkozott és - nem utolsósorban - az állami és megyei hatóságok 1890 után tudatos magyarosítási törekvéseket is végeztek, azonban az elmondottaknak együtt sem volt jelentős szerepe. Igaz, ami a magyar hatóságok asszimiláló törekvéseit illeti, idő sem volt a „beolvasztásra", mert közeledett az I. világháború. Összegezhetjük tehát, hogy a Mura menti szlovénség és magyarság egyaránt a magyarországi értékrendszer szerint élte meg a századforduló időszakát, azonban a Mura és a magyar államhoz való ezer esztendős kötődés annyira szilárd kötelélaiek bizonyult, hogy a még gazdaságilag fejlettebb szlovénség sem tudta az ausztriai részeken élő szlovének irányában kapcsolatait kialakítani. Ugyanaldtor a magyarság és a szlovénség közötti kapcsolatrendszer sem szolgálta különösképpen a nemzeti és nyelvi asszimilációt - ami mindkét hányban érvényes -, és e tekintetben a helyzet alapvetően más mint az alig néhány kilométerrel északabbra elterülő német nyelvterület esetében. Itt kifejezettebben megnyilvánuló, szilárd határokról beszélhetünk, még ha államjogilag ugyanazon országhoz - az Osztrák-Magyar Monarchiához - tartozó területről van is szó. Történelmi szempontból sajátosságnak számít a még százezer főt sem számláló szlovénség megmaradása abból a szempontból is, hogy valójában a határ másik oldalán nem létezett akkor még sem szlovén, sem délszláv államalakulat. Mi több, déli irányban a muraközi horvátokkal, akik egyébként a Monarchia magyarországi részéhez tartoztak, sem alakult ki a szlovénségnek különösebb kapcsolata, illetve csupán annyi, mint a környék magyar lakosságának. Az elmondottak alapján szükséges hangsúlyozni, hogy a nemzeti kisebbségek megmaradását illetően a századforduló időszakában a gazdasági fejlettségnek jelentősebb szerepe volt, mint műiden egyéb tényezőnek együtt. Fontos talán még megemlíteni Metka Fujs szlovén történész véleményét is ezzel kapcsolatosan, aid - a reformáció idején bekövetkezett nyelvi mozgalmak kibontakozása mellett, ami a Mura mentén élő szlovének esetében is lehetővé tette a nyelvi fejlődést - a Mura mentén tevékenykedő szlovén katolikus papságnak jelentős szerepet tanúsít a szlovénség megmaradását illetően. Ez a „magyarázat" mindenképpen 22