Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Göncz László: A Mura mente némely társadalmi jellemzői a századfordulón.

ban is a Murától keletre éló szlovének a magyar ábécét használták, ami a magyarsággal, a magyar kultúrszférával való közvetlen együttélésről, együttműködésről tanúskodik. A líapcsolattartás nyilván intenzívebb lett az I. világháború alatt, illetve az azt követő közvetlen fejlemények után, amikor megkezdődött a vidék (tehát azon terület, amit Trianon után Muravidéknek nevezünk) elcsatolására vonatkozó jugoszláv, illetve szlovén agitáció, törekvés, nyomás. Igaz viszont, hogy a Mura menti falvak szlovén lakossága munkaszokásait illetően szorgalmasabb volt, mint a szomszédos települések magyar nemzetiségű lakossága, amire már Fényes Elek is több esetben utalt, amikor e településeket röviden bemutatta. Sinkovich Elek is hasonlóan jellemezte őket. 1898 táján ezt írta róluk: „A vend paraszt eszes, tanulni vágyó, ravasz ... A vend nép rendkívül szorgalmas s a foglalkozások egész seregét űzi, de erős munkája mellett kevéssel beéri ..." A szlovén lakosság tehát szerénységéről is ismert volt, ami nagymértékben segítette a viszonylag fejlett, a stájerországi német területek parasztgazdaságaihoz hasonló települések létrejöttét. Az elmondottak ismertetésére mmdenekelőtt azért volt szükség, hogy érthetőbbé váljék és viszonyítható legyen a szomszédos Zala és Vas megyék magyar helységei bemutatása. Az említett vidék magyar települései ahhoz, a zalai és vasi vidékié jellemző, aprófalvas térséghez tartoztak, amely teljes egészében agrárterületnek számított, és lényegesen fejlettebb volt, mint a Dunántúl főleg északi részének megyéi, települései. Kivételt valamennyire Lendva városa, a történelmi Alsó-Lendva jelentett, ahol a dualizmus korában intenzív fejlődés vette kezdetét és a város Nagykanizsa mellett élenjáró szerephez jutott a dél-zalai régióban. Egyebek mellett az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi részének első esernyőgyára is ott kezdett üzemelni. Szükséges elmondani, hogy a nyelvhatár, amely ezen a vidéken már a 14. századra kialakult és azt követően gyakorlatilag nem is változott, mindenütt egyértelműen meghatározható volt - és Lendva város kivételével az még ma is -, hiszen a magyar települések abszolút többségben magyar, a szlovén falvak viszont szlovén lakossággal rendelkeztek. Erre vonatkozólag csak néhány kivétellel tudnék szolgálni, hiszen némi, házasság révén létrejött vagy egyéb, nemzetiségi szempontból idegen elem betelepedéséről csak elenyésző számban tudunk. Érdekes azonban, hogy számos gazdasági, kereskedelmi jellegű együttműködést ismerünk a 20