Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Szombathelyi képek

23. p. „színház volt-e, vagy csak amphitlieatrum"?! Legalábbis építészettörténeti értelemben téves. 39. p. A Ferences-templomban lévő Szent Flórián oltárkép nem az 1716-os, hanem az 1740-es tűzvészt ábrázolja. 46. p. „... helyét ma Takács István vizitációja foglalja el" (szeretném érzékeltetni, hogy kis v-vel). 46. p. A Cortona-másolat, Szt. Pál megtérése már évek óta a szentély bal - egykori meghatározás szerint: evangéliumi - oldalán van. 61. p. Nem „Nyelvtársaság". - Ejnye! És főképp nem idézőjelben! 131. p. Edelmann Sebő, nem Dezső. 137. p. Pável Ágoston a kezdetektől főszerkesztője volt a Vasi Szemlének, nem világos, hogy mit vett át 1934-ben. Van ami nem tévedés, hanem egyszerűen hiba, ami a szöveg kétszeri elolvasása után bizonyára szembetűnt volna. Miért kell pl. a 35. oldalon az „ország kulcsát és kapuját" a félkövér szedés után tizenkét sorral lejjebb újból megismételni? És miért kell a 29. oldalon egymást követő öt sorban ismételten világossá tenni, hogy Szent Márton katonaköpenye a cappa? Ennyire nem lehet értelmes az olvasó? Nem tudom, mit mondjak ahhoz, hogy a Karoling birodalmat „a IV. század vége felé meggyengíti egy új, az évkönyvek szerint erős nép, a honfoglaló magyarság, ..." Új tudományos eredmény? (31. p.) És most nézzük a képeket! Többségük varázslatosan szép, s csak örülhetünk, hogy bővült azoknak a száma, akiktől itt helyben megfelelő minőségű munkát kaphatunk. A bajom inkább a képszerkesztéssel van. Nekem személy szerint a teljes oldalas képek tetszenek. A méret lehetővé teszi, hogy nem csupán hangulati, hanem dokumentatív értékük is legyen, hiszen számos részlet leolvasható róluk. Vonatkozik ez régiekre és újakra egyaránt. Az ettől eltérő felfogás is hozott sok szépet, érdekes oldalt (pl. 11., 36-37., 50-51., 100., 103., 134.), de sajnos, kevéssé sikerülteket is (pl. 47., 49., p., ahol a külső és a belső felvételek, részletek tartalmilag is zavarossá teszik a látványt). Nem volt szerencsés a 19. oldal ötlete sem. Ezen eredeti római kori fragmentumok között ott látjuk Claudius császárnak az 1950es évekből való domborművét a Tyche-kút talapzatáról, de a képaláírás szűkszavúsága nem nyújt segítséget a közel 2000 év különbség érzékeltetéséhez. Csalt a művészetekben járatosabbaknak tűnhet fel, hogy a császárt a maga korában több tisztelettel, s ennek megfelelően kialakult séma szerint ábrázolták. Nem hagyhatom említés nélkül a képeidtel kapcsolatos legbosszantóbb felfedezésemet. A Püspöki palota egy bizonyos fotóját - ugyanazt a felvételt! - a könyvben háromszor, a 9., 47. és a 112. oldalon láthatjuk viszont, bár különféle méretben és kivágással. Életemben még ilyennel 92