Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - IN MEMORIAM - Benczik Gyula: A honismereti mozgalom sodrában. - Hajba Sándor (1922-1998)-

aztán a legnehezebben megválaszolható, a német nyelvterület melyik ré­széről jöhettek Magyarországra? Hajba Sándor, aki korábban is szívesen gyűjtött néprajzi adatokat még olaszfai tanítóskodása idején, nagy lendülettel vetette magát a hon­ismereti munkába. A nyári velemi honismereti napok programjai kitöröl­hetetlen hatást gyakoroltak rá. Szakkört szervezett, pályázatokra jelent­kezett munkáival, „bedolgozott" muzeumoknak. A falukrónika megírása is rá várt, a szakkör számára ez szolgált útmutatóul a foglalkozásokon. Útbaigazítást, segítséget Laky Rezsőtol kapott. 1976 és 1982 között ve­zette a honismereti szakkört Egervölgyön. Büszke volt rá, hogy a Tájak­Korok-Múzeumok mozgalomban bronz és ezüst fokozatot szerzett a lel­kes csapat. Eddigiek alapján talán a szorgos honismereti szervező, krónikaíró jólismert típusába sorolhatnánk. Nyugdíjas korában kiderült róla, hogy nem egyszerű adatgyűjtő, hanem szenvedélyes helytörténeti kutató is. Egervölgy történetének rejtélyét még nem sikerült addigra teljesen meg­oldania, úgy érezte. Először a Farkas-erdő régmúltja felé fordult a figyel­me. Juhász Lajos 1938-ban a Századokban megjelent tanulmánya a Far­kas-erdő 18. századi mozgalmas históriájáról, erdöirtók, hamuzsírfözök különös világáról ösztönzőleg hatott a további kutatására. (Érdemes el­mondani, hogy mostanság divatba jött a történeti ökológia nevet viselő tudományág, ismerve az eddig megjelent tanulmányokat, Vas megye tör­téneti ökológiai irodalmában még jó ideig Juhász Lajos munkája lesz a felülmúlhatatlan példa.) Sikerült egy szálat felgombolyítania a Farkas­erdő szövevényes eseményeiből, eljutni a telepítő földesúr személyéig. Már csak a telepítőlevél volt hátra, hosszas kutakodás után az is előke­rült a levéltár egyik úrbéri peres iratkötegéből. Az ódon német irományt aztán Németországban fordították magyarra, hogy Egervölgyön is olvas­ható legyen. Alig múlt egy éve, hogy a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közle­mények közölte tőle „Egervölgy megtelepítése" címen a témát kimerítő­en tárgyaló munkáját. Megrendült egészségi állapota miatt csak kísérők­kel, segítséggel tudott eljönni a szerkesztőségbe a szerzői példányért. 1998. február 13-án az egervölgyi temetőben búcsúztatták a falu megbecsült tanítóját, a fáradhatatlan, mindig vidám és érdeklődő króni­kaírót. BENCZIK GYULA 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom