Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: A kőszegi nemezgyártás története 1950-ig

és az éjjeliőrt. A fizetéseket nem tudták megállapítani, az üzemi bizottság megalakítására várt ez a feladat. Addig előleget fizettek, és a dolgozók élelemmel való ellátását tekintették a legfontosabbnak. Ezt először a várostól szerezték be, majd a megtermelt áru egy részét cserélték be. Munka után tudtak adni fejenként egy tányér levest, de a napi 25 dkg kenyeret, ami jegyre járt, csak orosz segítséggel sikerült biztosítani. Komoly gondot jelentett még, hogy a Vörös Hadsereg nem csak őrizte, de el is szállította a nyersanyagot. Hiába igazolták, hogy a gyár külföldi érdekeltség és az alkalmazottak sem menekültek el, nem volt kivel tárgyalni, ezért csak egy tiltakozó jegyzőkönyvet vettek fel június 25-én. A két gyárat hivatalosan június 21-én visszaadták a tulajdonosoknak. Először csak egy hevenyészett jegyzőkönyv készült, amelyet dr. Gyöngyös Endre polgármester, Lwow ezredes és Kótay Lajos üzemvezető-főmérnök írt alá. Ebben csak megnevezték, de tételesen nem sorolták fel az üzem épületeit és a gépeket. Rögzítették, hogy ha a Vörös Hadsereg azontúl „megrendeléseket eszközöl", akkor a nyersanyagot rendelkezésre bocsátja és azért fizet is a vállalatnak. Egy hét múlva megismételték ezt a jegyzőkönyvet, de ebben már részletezték a visszaadott gépeket, berendezéseket és a mintegy 36.300 kg nyersanyagot. Ebből megtudhatjuk, hogy a gyárban 1 gőzgép, 2 kazán, 1 turbina és 31 motor működtetett 10 db előkészítő, 4 db nemezelő, 22 nedves kikészítő és 24 db száraz kikészítő gépet.

63 Az átadás után újra zömében polgári termékeket gyártottak. A vezetőség teljesen átalakult. 1945 után nem találjuk már az 1930-as évek végén bekerült igazgatósági tagokat. Visszakerült 1944-ben az a német megszállás miatt kilépni kényszerült Eisner Kamill és maradt a vezetésben egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig. Ugyanabban az évben hunyt el a svájci részvényesek képviselője, helyére Harald Paghot választották. A kőszegi üzemeket Sombor Mihály (Posztógyár) és Kótay Lajos (Nemezgyár) vezették. Egyre többet termeltek a fokozatosan államosított viszonyok között is. 1947-ben 14 milliós forgalom mellett 560.000 Ft nyereségük volt, amiből 60.000 Ft-ot a jóléti alapra utaltak, míg a többit nem osztották fel, hanem átvitték a következő évre. A termelési környezet kedvezőtlenségét mutatja, hogy a nyersanyag nagyobb részét központi kiutalás alapján kapták meg. Ami hiányzott, azt csak külföldről tudták pótolni, ehhez a valutát a cégnek kellett megtermelnie, a szabad átváltás nehézségei miatt. 1948-ban az igazgatóság bizakodó volt, remélték, hogy tovább tudják növelni a termelést. Az egyedüli nehézséget a nyersanyag beszerzésében látták, a központi elosztás nem adott rendszeres havi ellátmányt, ha79