Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: A kőszegi nemezgyártás története 1950-ig
terveztek. 20 munkáslakást akartait felépíteni 4 év alatt. Állandó és tartós munkaerőre volt szükségük, olyannyira, hogy a hosszú ideig ott dolgozók tulajdonába is kerülhetett az addig bérelt lakás. Hivatkoztak arra, hogy annak idején városi segítség nélkül hoztak létre először külföldiként textilgyárat. Azóta Szombathely, Sárvár, Győr, Szentgotthárd, Pápa városokban jött létre ilyen üzem és azok jelentős városi támogatást kaptak. Megtudhatjuk azt is, hogy évente 80.000 K-t fizettek ki bérként munkásaiknak. A fent említett célra lakásonként 400 ni" telket, 20.000 téglát 5.000 cserepet és 5.000 padlótéglát kértek. A város vezetőit azonban nem hatották meg az érvek és csak a kedvezményes árú építőanyagot ajánlottált fel. Az 1910-es évekről nem rendelkezünk használható adatokkal. Későbbi forrásból mindössze annyit tudunk, hogy a Nemezgyár csatlakozott a frissen felállított városi villamos mű hálózatához, amire 17.000 K kölcsönt vettek fel a helyi Takarékpénztártól. Amit egy érdekes tranzakció részeként 46 évi részletekben a városnak űzettek vissza. A szakembereknek bizonyára sokat mond az az adat, hogy évi 30.000 kW fogyasztására kötelezték magukat. Az első világháború időszakát sikerült átvészelni, a termelés hadiipari átállításának köszönhetően. A városházán is a hadiszállítók között tartották őket nyilván."' Az első két évtized termeléséről is alig tudunk valamit. A kamarai jelentésekből annyi derül ki, hogy 1900-ban egyharmaddal többet adtait el mint az előző évben. Emiéi 50 %-kal több árut állítottak elő és adtait el 1901-ben. Annyi biztos, hogy a zömét - 30.000 kg-ot - Ausztriába szállították. Ezen kívül Oroszországba és a Balkánra is tudtak eladni, de elenyésző mennyiséget. Ha nem is a termelést, de az eladást hátráltatta, hogy Kőszeg vasúti és postai összeköttetése nagyon rossz volt. Ezt mindkét jelentésben megemlítették a tulajdonosok, sőt azt a lehetetlen helyzetet is, hogy budapesti megrendelőik sürgősebb esetben Brünnből rendeltek, bár sokkal messzebb van, mégis gyorsabban juthattak áruhoz. ELSŐ MAGYAR NEMEZ-, POSZTÓ- ÉS FEZGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, 1918. Nem volt rossz üzlet a háború, ugyanis külső tőke bevonásával jelentős bővítésre határozták el magukat a tulajdonosok. Az 1901-ben alapított Első Magyar Himzőipar Sokoup és Korb tönkrement céget felvásárolták. A gyár nem volt kis falat, alapításakor 342.000 K befektetett tőkével és 70 munkással indult. 25 1905-ben mint Magyar Csipkegyár Rt. csaknem megkétszerezte alaptökéjét (600.000 K, igaz ebből 150.000 K volt az állami támogatás) és 200 munkást foglalkoztatott. 26 A közben magyar ál70