Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - ADATTÁR - Bajzik Zsolt: A szombathelyi izraelita temető története

mető kezdetben 266 négyszögöl nagyságú lehetett és már az 1830-as évektől létezett egy kétosztatú temetői építmény és ravatalozó.

16 Ugyanis minden zsidó temetőnek meg volt a szertartási és lemosó terme, melyet Cidduk Hadic-nak neveztek. Még 1873-ban kérték a várost, hogy biztosítsa a bekerítéshez szükséges téglát, hogy a temető újabb részét is téglafallal vegyék körbe, melyhez 1874-ben Szombathely Város Tanácsa 12 ezer darab téglát utalt ki ingyen. Ezt végül is a hitközség nem használta fel s ezért 6 ezer darabot a kendereskúti és ugyanennyit a rohonci téglagyárba visszaszállítottak.

1 A temető alapterülete ekkor a duplájára nőtt és 600 négyszögöl nagyságával még hosszú időre biztosítottnak látszott, hogy be tudja fogadni az elhaltakat. Azonban hamarosan 1880-ban szakadás történt a szombathelyi hitközségben és külön Chevrát alapítottak az ortodoxok és egyben másik temetőt is létrehoztak a régi mellett, melytől csali egy fal választotta el. Szombathely város közegészségügyi bizottságának végzése szerint az ortodox izraelita hitközség által megvásárolt 618 négyszögölnyi temetkezési helyet csalt abban az esetben használhatták, ha azt kőfallal bekerítik és oda fűthető halottas kamrát építenek és a belterületét célszerűen befásítják.

1 Az 1882-ben elkészített új alapszabály is a szegénysorsú betegek segélyezését, a betegek gyámolítását, valamint a halottak szertartás szerinti eltemetését tekintette fő feladatának. Külön rendelkezett a sírkövekről, mely szerint a sír felöl kizárólagosan csak a héber nyelv volt használható és az évszámítások mindig az izraelitáknál szokásos világteremtésnek megfelelőnek kellett lennie. 1881-ben a kongresszusi elvek alapján működő temetkezési egylet alapszabályát is elkészítették, melyben két fő célt jelöltek meg: a jótékonyság gyakorlását és a temetkezésekkel kapcsolatos feladatok ellátását. Három csoportra osztották a temetőt: a családi, a Chevra és a közönséges - Chevrán kívüliek - sírhelyére. A temető Szent Márton községben, a Rozmaring utca végén volt található, melyet a szőkeföldi curiális birtok fogott közre. A hitközség kettéválásával egyidöben merült fel az a probléma, hogy az utat Szent Márton község lezárta, mivel eladták a temető kőfalának alsó végétől az út végén lévő tokáig a területet a kongresszusi izraelita temetkezési egyletnek. A száraz részekért 2 forintot, míg a lapos vízzel borított területért 1 forintot kértek négyszögölenként. A lezárás avval járt, hogy az ortodoxok panaszt nyújtottak be a főszolgabírói hivatalhoz, mivel képtelenek voltak megközelíteni a temetőjüket és így az építőanyagot sem tudták odaszállítani a kerítés építéséhez, pedig erre törvényhatósági határozat kötelezte őket. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy 1881. június 1-én egy himlős halottat sem tudtak eltemetni, mert Szent Márton helység megakadályozta ebben őket." A község bírája és képviselőtestülete persze 56