Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

vaszán én arra kértem a Vasi Honismereti Bizottságot, hogy fogadják el azt a tényt, hogy nem jelöltetem magam tovább az elnökségre. Nem sokkal előbb Kőszegen alpolgármester lettem. 1982-ben Kőszegen a helyi tanácsi és népfront szervekkel, s főleg a levéltárral mint intézményes háttérrel befejezettnek láttam az 1971 óta folyó lokális munka irányítását. Ennek csúcsa az 1982-es kőszegi ostrom 450. évfordulójára meghirdetettjubileumi pályázat volt. A beérkezett munkák ma is féltett kincsei a kőszegi levéltár kézirattárának. S mi történt a megyében? Ott is nagyon megszaladt az üg^oink. 1983-1991 között példáid ilyen siker volt az 1985-ös Vas Megyei Jubileumi pályázat. És ilyennek éreztem az 1984-ben Vasi Honismereti Közlemények címen megiíjított folyóirat eredményeit is. 1984-1991 között szerkesztőségi elnökként arra törekedtem, hogy azt a nagy adósságot mind törleszteni kell, ami az emberi teljesítmények akkori kontr'aszelekciója miatt - rajtunk kívül álló okokból felhalmozódott. Tudom, hogy sokan magukénak tartják azt az ötletet, hogy a folyóirat Műhely rovatában meg kell kezdeni a legjobbak pályaképének bemutatását, az Adattár rovatban pedig ugyanettől a szerzőtől kell tanulmányt közöhii. A jó ötleteknek mindig több gazdája van. Ez sem baj. A fő dolog az, hogy valóban óriási kincs halmozódott fel az elmúlt másfél évtizedben ebben a folyóiratban. S ez már a szerkesztőség és a szerkesztő Kuntár Lajos érdeme is. S hányan eltávoztak már azóta a bemutatott szerzők közül. De ők mind legyőzték a „harmadik halált". Mindazonáltal óriási élmény volt úgyszólván minden szerkesztőségi ülés. Igen jó gárda jött össze. Felejthetetlen, egyszerűen felejthetetlen volt. Akkor jni volt a kiválásod oka? Az, hogy mögülem elfogytak az intézményes feltételek. Ez pedig nélkülözhetetlen része mind a kollektív tevékenység irányításának, mind a folyóirat fenntartásának. A mozgalom gazdája Vas megyében részben a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, részben a Pedagógia Intézet lett. A folyóiraté pedig a Vas Megyei Levéltár. A két ügynek a népfronttól történő áttelepítésében magam is részt vettem. Enélkül minden összeomlott vohia. Hála Szabó László akkori megye elnökhelyettesnek, aki azonnal megértette ennek a jelentőségét. Az én szerepem így egy kicsit „elprivatizálódott", azaz magamra maradtam. S amikor a folyóirat szerkesztője a szerkesztőségi elnöki posztot is megszüntette, megértettem az idők szavát és kiváltam. Sine ira et studio, harag és részrehajlás nélkül. Ehhez én már hozzászoktam. De hogy életem egyik leggazdagabb szakaszának érzem ma is ezt az időszakot, azt azzal jellemzem, hogy azt gondo30