Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

FEISÄT GYÖRGY „A TEHETSÉG, SZEMÉLYISÉG ÉS A BIZALOM VARÁZSÁBAN..." - BESZÉLGETÉS BARISKA ISTVÁNNAL Miért esett a választás erre a károm fogalomra? Mert kezdettől fogva azok között éreztem jól magam, akik tehetségesek voltak, akik személyiségek voltak és akiit bíztak az emberben. Egész életem szerencséje is ez volt, a múltban és jelenleg is. Tulajdonképpen mi készteti az embert a múlt megismerésére ? Mindenekelőtt a saját múltja. Pár éve történt. A posta két példány angol nyelvű könyvet hozott Amerikából a kőszegi levéltárba. A csomagból Linksz Arthur magyar származású, amerikai szemészprofesszor emlékirata keiiilt elő. A könyv először magyarul jelent meg 1977-ben New Yorkban „Visszanézek ..." címmel. Aztán 1986-ban az ugyancsak magyar származású Alpár J. János professzor fordításában angolul is. A mű angol címe érdekes módon többet mond a lényegről: Harc a harmadik halál ellen (Faighting the third death). Az ellen, amikor a lélek hal meg. Amikor nincs feltámadás. Amikor nyoma sem marad annak, hogy éltünk. Tudnivaló, hogy az utolsó kőszegi rabbi, Linksz Izsák volt. A szerző édesapja. Nos, többek között az ő emlékét féltette a szemészprofesszor-író a „harmadik haláltól". Miért mondom mindezt? Mert magam sem értettem, de ennek hatására egyszerre nagyon fontos lett, hogy 1993-ban megírjam apám rövid élettörténetét (Vasi Szemle, 1993. 3. sz. 424-439. p.: Egy napszámos fia - Széchényi nyomán. Dr. Bariska Mihály 1902-1966). Szerzői név nélkül, így is érzékelhető volt a láthatatlan olvasó szemrehányása, hogy ti. a „fiú óhatatlan elfogult". Ez a kifogás névvel még hangosabb lett volna. Jobb volt ez így. Valószínű a műfajjal volt „baj". Egy önéletrajzi regényben minden természetesen hangzik, mint például a nagy író, Márai esetében az „Egy polgár vallomásai "-ban. De ha ezt egy átlagpolgár teszi egy kvázi családtörténeti tanulmányban, ott szembekerül az objektivitás 22