Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - IN MEMORIAM - Kiss Mária: Ismét eltávozott egy jó barát... Vörös Károly (1926-1996)

IN MEMÓRIÁM ISMÉT ELTÁVOZOTT EGY JÓ BARÁT .., VÖRÖS KÁROLY (1926-1996) Barátai, kollégái, ismerősei szorongva számolták, mennyi adatott még számára, hány hét, nap van még hátra, egyre fogyó életéből. Tudták, hogy bármely pillanatban sor kerülhet az elválásra, mégis döbbenet ült az arcokon mikor megérkezett a hír: Vörös Karoly őröltre eltávozott közülünk. Eltávozott a jó barát, a történész, a tudós, a mindig segítőkész ember. Vörös Károly 1926-ban született Budapesten, középiskoláit szülővárosában, a mai Petőfi, gimnázium elődjében - az akkor Verbőczy István nevét viselő gimnáziumban - végezte. Érettségi után 1944-ben hallgatója lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek, ahol a bölcsészkaron latin és történelmi stúdiumokat folytatott. 1948-ban latin-történelem szakos középiskolai tanári diplomát kapott, és itt szerezte bölcsészdoktori oklevelét 1949-ben. Szolgálatát díjtalan gyakornokként a Magyar Országos Levéltárban kezdte, majd 1950-ben a Levéltárak Országos központjába került, mint tudományos kutató. Ekkor került kapcsolatba a vidéki levéltárakkal, és ez a kapcsolat - bár munkája később más területre szólította - hosszú évtizedeken át, szinte haláláig megmaradt. 1957-ben ismét az Országos Levéltár munkatársa lett, majd 1963 és 1968 között a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott. Öt évi múzeumi tevékenység után a Művelődési Minisztérium Levéltári Igazgatóságára kapott főelőadói kinevezést, 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetébe került, amelynek mindvégig munkatársa volt. Sikerrel védte meg 1972-ben kandidátusi értekezését, 1979-ben akadémiai doktori disszertációját. 69