Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - ADATTÁR - Kovács Etelka - Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 3. Használni akart, nem tündökölni. - Vázlat Edvi Illés Pál tevékenységéről -

összeszemelgetése és továbbadása."

11 A kötetet ma már inkább csalt művelődéstörténeti, dokumentumltént forgathatjuk. A rendkívül sokszínű könyv áttekintése közben mégis elcsodálkozhatunk Bdvi ülés Pál olvasottságán, azon, hogy a vidéki magányban élö autodidakta mi mindenhez jutott hozzá, mi mindemre volt fogékony. Látása ez idő tájt már erősen romlott, emiatt írói munkáját nem folytathatta kedve szerint. A szabadságharc ideje alatt lorónilcát írt a helyi eseményekről. Feljegyzéseiben a személyes élmények mellett a hallomások, a rémhírek és a korszak dokumentumai is helyet kaptáit. Kéziratát a világosi fegyverletételt követően - a megtorlástól félve - elásta, és csalt évelt múlva vette elő. Az elázott, megrongálódott lapokat ekkor egészítette ki újabb megjegyzésekkel. Fennmaradt leveleiből tudjuk, hogy foglalkozott a krónika kiadásának gondolatával is. Féltve őrzött köteteit 1868-ban felajánlotta az Akadémiának, de a történelmi bizottság úgy vélekedett, hogy a helyi és a felekezeti adatokban bővelkedő kézirat ebben a formában alkalmatlan a megjelenésre. Am 1870-ben mégis megvásárolták az MTA kézirattára számára. A helytörténeti szempontból figyelemre méltó feljegyzésekből Vörös Károly közölt részleteket a Vasi Szemlében. Bevezető tanulmányában így értékelte a Vas megyei krónikát: „Egészében - korlátai és egyes tévedései ellenére is - reális kép az, amit Illés emlékiratai elénk állítanak: a szinte ösztönösen és öntudatlanul is hiteles tanú szemével látott kép. Vas megye forradabni múltjánalt érdekes, hiteles és napjaink számára is tanulságos dokumentuma.''

12 E vélemény alapján - a szabadságharc közelgő 150 éves évfordulóját is figyelembe véve - érdemes lenne fontolóra venni a krónika teljes szövegének kiadását. Ed vi ülés Pál ezután még két nagyobb művet írt: a „Gyermek Diaetetiltáf" 1855-ben, 1859-ben pedig a „Fénygolyók a nősülésre" című munkát. Ezek, ha kiadót kaptak is, jelentősebb elismerésben már nem részesültek. 1863-ban végleg elvesztette szeme világát. Ennek következtében hivataláról és írói munkájáról egyaránt le kellett mondania. Pestre költözött fiához, aid élete végéig gondosan ápolta. 1871. június 22-én halt meg. Egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémián Haberern Jonathan tartott róla emlékbeszédet, és méltatta a vidéki tudós érde40