Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23

éjjel, általában 1-2 óra körül, bezörgettünk a lakásokba ... falhoz állítottunk mindenkit. És akkor nekünk már egy papírunk volt, amin rajta volt a neve az illetőknek, akiket el kellett onnan a lakásból költöztetni ... Ha hajlandó, ha nem hajlandó, akkor is visszük ... Ott felszólítás nélkül fegyverhasználat! jogunk volt. Hogyha valaki ki akart lépni a kerítésen, vagy be akart jönni, azt felszólítás nélkül szabad volt lepukkantani ... Akkor azok az emberek még elhozhattak magukkal tehenet, lovat, fogatot, szerszámot ... Ezeket itt Hortobágyon pakolták Id a vagonokból. Itt, mikor idejöttek, elvették tőlük a fogatot, meg a tehenet, meg mindent..." A szervezettségre vall, hogy Kónya-megállóhoz a Hortobágyi állami gazdasággal készíttettek és szállíttattak a vagonokhoz megfelelő mennyiségű, lerakó rámpát. A brutalitáshoz - az egész kitelepítési eljáráson belül - is az egyik adalék a levélben írt orvos esete, akit az ávós arra figyelmeztetett, csak azt mondhatja az édesanyára és Ids gyermekére, hogy szállítható. Még két példa: Amikor Hortobágyon a vagonból kirakták húgomat csecsemőjével, egy ott lakó fiatalasszony meleg vizet készített a fürdetéshez. Ezt a kísérő rendőr a legdurvább szavakkal megtiltotta. Csak az asszony erélyes fellépésére, kiabálására engedte meg végül a fürdetést. 49