Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - Timár István: 50 éve halt meg Sigray Antal (1879-1947)

kus törekvések elleni fellépésekben, a királykérdés legitimista megoldásának elfogadásában valamennyi résztvevő egyetértett. A politikai közvélemény nem kis meglepetésére a Kisgazdapárt jelenlévő vezetői ez utóbbi megoldást is elfogadták, akárcsak a jelen nem lévő szociáldemokrata vezetők. A második világháború kirobbanásával azonban nem úgy alakultak az események, ahogy a körmendi demonstráció résztvevői elképzelték. A legitimisták mozgástere már az Anschluss megvalósulásával beszűkült, a liberális ellenzéket elsősorban a bevezetett faji törvények szorították a politikai élet margójára. A Kisgazdapárt a politikai bénultság állapotába került, miközben óriási politikai nyomás nehezedett a szociáldemokrata befolyás alatt álló szakszervezetekre. A nyilas demagógia, a háborús konjunktúra a magyar hadsereg doni katasztrófájáig mindenképpen a szélsőjobboldal malmára hajtotta a vizet. Sigray, továbbá a második világháború elején Amerikába távozott Eckhardt, és természetesen Habsburg Ottó tovább fáradoztak a világháború utáni rendezés különböző kombinációjú legitimista megoldásán, de az antifasiszta hatalmak egymás közötti sakkjátszmáiban ez a kérdés huszadrangúnak bizonyult. 1943 végén Sigray egy széleskörű - a szociáldemokratákat is magába foglaló - ellenzéki egység létrehozásán fáradozott. Nem véletlen, hogy a német megszállás után az elsők között hurcolta el a Gestapo. Mauthausenbe került, a tábor felszabadulása után Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott 1947. december 26-án hunyt el New Yorkban, a náci koncentrációs táborban kapott gyógyíthatatlan betegségben. Méltán állíthatjuk, hogy Sigray Antal a 20. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Hazafiságát, igazi emberségét, politikai kvalitásait senki nem vonhatta kétségbe. Célkitűzéseiből fakadóan elsősorban külpolitikával foglalkozott, mégis a nemzetközi diplomácia átláthatatlan szövevényei „győzték le", nem pedig saját középszerűsége. A SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉGŰ FÖLDBIRTOKOS A Vasvármegye 1911. február 5-i számában figyelemre méltó tudósítás jelent meg az ivánci Sigray-kastély parkjában rendezett meghitt kis ünnepségről. A gróf ígéretet tett arra, hogy „... összes cselédeinek, szolgálati idejük és alkalmaztatásuk arányában nyugdijat, özvegyi ellátást, és gyermekeik részére neveltetési járadékot biztosít." Óriási jelentőségű lépés ez, ha arra gondolunk, hogy országosan a cselédeket csak az 1930as évek végén vonták be a biztosítás körébe. 25