Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - Timár István: 50 éve halt meg Sigray Antal (1879-1947)

A LEGITIMISTA VEZÉR A királypuccsok kudarca után a legitimisták és a kormányerők küzdelme a parlamenti küzdelmek síkjára terelődött. Különösen érdekesek ebből a szempontból az 1922. évi második nemzetgyűlési választások, amikor az erőviszonyokban még érvényesültek a földrajzi tényezők. Míg országosan a kormánypárt, a nyugati megyékben a legitimisták arattak átütő sikert. Vas megye 8 mandátumából hetet sikerült megszerezniük. Sigray újból a körmendi kerület képviselője lett, mandátumát egészen az 1939-es országgyűlési választásokig megőrizte. Az 1920-as évek közepétől az agg Apponyi Albert, és a sokat betegeskedő Andrássy Gyula helyett már egyértelműen Sigray Antal lett a magyarországi legitimista mozgalom elsőszámú, elismert vezetője. Ezen időszak az erőgyűjtés, a számukra kedvezően alakuló külpolitikai helyzetre való várakozás időszaka, miközben egy átfogó politikai, gazdasági és szociális program kidolgozására tettek kísérletet. A gazdasági válság időszaka alatt különösen felerősödött a legitimisták kormányt bíráló hangja. Az egyre keményebb kritikai hangvétel hűen tükröződött Sigray egyre gyakoribbá váló képviselői beszámolóiban. Az 1930. október 26-án a körmendi hercegi vár márványtermében elhangzott beszédében átgondolatlan és megalapozatlan gazdaságpolitika vitelével vádolta a kormányt, ostorozta a túlburjánzott, haszontalan bürokráciát: „... nem bír el Csonkamagyarország több minisztériumot, mint Nagymagyarország, nem bír el nagyobb tisztviselői apparátust ..." Felhívta hallgatósága figyelmét az egyre nagyobb mértékben terjedő korrupcióra is: „Az a mérték, amellyel a közéleti tisztaságot mértük a háború előtt, azóta nagyon megcsökkent." Követeléseik középpontjába állította az általános, egyenlő, titkos választójog bevezetését, mondván, el kell érni azt, hogy „... a következő választáson a népakarat szabadon megnyilvánulhasson. * 1934-ben a zűrzavaros osztrák belpolitikai helyzet, az Anschluss fenyegető veszedelme váltotta ki a legitimisták rémületét, és dühödt kormányellenes támadását. Augusztus 5-én Vasváron, Apponyi György képviselői beszámolóján elmondott beszédében rendkívül harcias, kormányellenes beszédet mondott: „Mi követeltük a revíziót ... amikor arról beszélni sem volt szabad. Mi követeltük a titkos választójogot, és Apponyi György barátommal együtt kijelentettük, hogy a magyar nép igenis megérett a titkos választójogra." Az ország érdekeivel szöges ellentétben állának tartotta a Gömböskormány Németország felé tájékozódó külpolitikáját, és az angol-franciaolasz orientáció mellett tette le a voksot. Sikeres revíziós politikát csak 23