Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Kóta Péter: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője. 22/1. Pars historica, 1992-1995

U. Novak Zsuzsa (A Nádasdy Ferenc Múzeum kékfestő gyűjteménye) a sárvári múzeumban őrzött ipartörténeti jelentőségű anyagot ismerteti. Egy sárvári mester hagyatékából származnak ezek az eszközök. A festési műveletek rövid leírása után a kisüzem és a gyűjtemény törtenetét vázolja, majd függelékként néhány képet és eredeti forrást közöl. Ez a műhelynek de facto államosítása után az újraindítási kísérletet is mutatja, "Előre a Szocialista ipar fejlesztéséért". Jellemző kordokumentum. Gerse János (A Pinka menti falvak visszacsatolása Magyarországhoz 1923-ban) a trianoni diktátum következményeképpen Ausztriához került falvait visszacsatolásának eseményeit eleveníti fel. Az elcsatolt falvait lakossága ragaszkodott a magyar fennhatósághoz, megható lelkesedéssel üdvözölték a visszatérést. A mai olvasó számára talán nehezen érthető ez a kötődés, de emlékeztetni kell arra, hogy az első világháború után az Ausztriához tartozás semmilyen politikai, gazdasági előnnyel nem kecsegtetett. A Pinka-menti falvait visszaadása után a burgenlandi kérdés végleg lekerült a nagypolitika napirendjéről. Tímár István (Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja) a magyarországi nácizmus kibontakozásának idejét idézi. Megmutatja, hogy milyen erős ellenállásra talált a szélsőséges jobboldali propaganda megyénknek nemcsalt politikai vezető elit köreiben (sőt, ott nagy megütközést keltő fordulatoltat is eredményezett), hanem a lakosságnál is. Ötezer főnyi közönség hallgatta a szónoklatokat! A legitimisták árnyalatnyi különbségektol eltekintve, lényegében mind ugyanazt a politikai pályát tartottált, Magyarország számára ideálisnak: a királyság restaurációját. Hogy azonban ez mennyire gyenge alapokon álló elképzelés volt, azt már a néhány hónappal később bekövetitezett esemény - az Anschluss igazolta. Ebben az értelemben a kor szélsőjobboldali, a gyűlésről lesajnáló, gunyoros hangvétellel tudósító publicisztikáját igazolta az idő. Szabó Péter (Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes "harctéri napló"-jából 1943. január 5-14.) a doni katasztrófa legforróbb napjainalt hiteles krónikája. A történelmi hitelesség persze nem feltétlenül azonos a szemtanú hitelességével, aid a közveÜenül átéltek hatása alatt olykor értéltítéletében bizonytalan. Az általa leírtalt higgadt, elfogulatlan mérlegelés után válhatnak a történettudomány megállapításaivá. A szívszorító érzékletességgel leírt események mögött azonban elgondolkoztató a széles látókörű, emberséges, de kemény katonatiszt lényeglátása: a kudarc okait is helyesen ismeri föl. Csák Zsófia (Iskolán kívüli népművelésből szabadművelődés) tanulmánya a közvetlenül a háború után űj alapokra helyezett megyei művelődési rendszer kialakulását ismerteti. Nagyobb hangsúlyt kapott a társa89