Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - IN MEMORIAM - M. Kozár Mária: Megmaradt magyarnak. - Kercsmár Rózsa (1935-1997) -

fogságból hazatért nagybácsit gyűjtőtáborba vitték Lukavciba, „ahol sok író és egyéb magas rangú magyar állampolgár tengődött." Utána elvitték katonának. Csalt 1951-ben költözhettek vissza Petesházára. Rózsa nagyon szeretett tanulni. Négy osztályt szülőfalujában járt ki, algimnáziumba a három kilométerre levő városba, Lendvára járt. Minden nap, gyalog. „Mégis elégedett és boldog volt... Az iskolaköpeny aranyat ért. Eltakarta a szegénységet, és megakadályozta a tehetosség csillogtatását." A háború alatt magyarul tanultak a gyerekek az iskolában, a háború után ismét szlovénül. A tanító bácsi „mondta a magáét szlovénül, mi kiabáltunk magyarul - emlékszik Rózsa - nehéz volt a tanulás, mert szlovénül követeltek inindent. Meg is szólták őket, ha magyarul »fecsegtek«." Édesanyja is tanítónő szeretett vohia leírni, ezért örült elhatározásának. Édesapja józanabb godolkodású volt: „Imi, olvasni meg számolni megtanulsz, az elég lesz a napszámoskodáshoz. Többre nekünk nem futja." A magyar tanítóképzőt Rózsa otthonától 600 km-re, a vajdasági Szabadicán végezte, ahova 15 évesen került. „Sajnálta otthagyni a családot, a falut, ugyanakkor vonzotta a továbbtanulás lehetősége, méghozzá magyarul. Habár ekkor már alig tudott magyarul írni." Egyik újévre öccse leleményességének köszönhetően kapott otthonról csomagot. A felfűzött pirospaprikát megőrölték és eladták, s így „csinál talc pénzt". Rózsa tanítónő lett. Tanító párjával egy határmenti kis faluba, Domonkosfára kerültek. Mivel itt nem volt óvoda, s a „tanítócsemetével" otthon csak magyarul beszéltek, ezért „kegyetlen" elhatározásra jutottak. Lendvára adták a kislányt óvodába, hogy mire iskolás lesz, tudjon szlovénül is. Egy horvát-magyar családnál lakott a Idslány, szlovének szomszédságában. így iskolás korára három nyelven beszélt. „Beleszívódott a sokféle nyelv." Az elhatározás nagyon megviselte Rózsát, amit elbeszélésében tömören így fejezett ld: „AÜcozott élet. Gyűlölöm a másmilyenségünket." A Idslány Domonkosfán, Lendván és Muraszombatban tanult. A magyar nyelvtarmai, irodalommal a tanító-szülők irányításával ismerkedett. Az akkori nemzetiségi vezetők elítélték a kétnyelvű iskolában tanító pedagógusokat azért, inert egynyelvű iskolába adták gyermeküket. Anyanyelvülcet a családban, a szlovént az iskolában tanultak ezek a gyerekek. Kercsmár Rózsa móriczi hétkrajcáros keserű visszaemlékezése az egész muravidéki magyarság sorsáról szól. Szép, de fájó emlékeket idéz fel elbeszéléseiben. Immáron nemcsak vele, de Orá is emlékezünk, amikor kezünkbe vesszük a kötetet. Figyelmeztetésként is, nehogy őröltre kihűljön „a szívünknek oly kedves családi fészek melege." M. KOZAR MÁRIA 84